Szerintetek az öngyilkosság megérthető, ha pusztán magányból fakad, nem anyagi okokból? Vagy az az ember nem is igazán vehető emberszámba?

Az apám egy csodálatos ember volt. De teli gyerekkorból származó lelki sérülésekkel és frusztrációval.

Világéletében erős ember volt, próbálta magát tartani. Aztán csődbe ment a vállalkozása, nem kapott munkát 54 évesen. Lefogyott, zavarosan beszélt, magának való lett pár hónap leforgása alatt. Próbáltunk rajta segíteni, mindig otthon volt valaki, pszichiáter, pszichológus, stb.

Aztán egyszer sajnos egy délutánra egyedül kellett hagyni.

Mire hazaértünk felakasztotta magát.

Szóval aki ilyen szöveggel jön, hogy gyenge az ilyen ember, stb., teljesen tapasztalatlanul és még csak a közelébe sem járt ilyen dolognak személyesen, az menjen a fenébe. Undorító.

Szerintem se kellene leszólni őket és hagyjuk ezt a dumát, hogy "megjártam a poklok poklát".

Emberek vagyunk, más tűrőképességgel, örülj neki, hogy te erősebb vagy.

Ettől függetlenül az én környezetemben is kb érthető volt, amikor megtették.

Egyik egy szerencsejátékos, elgépezett mindent, pedig volt elvonón, kezelték nem tudom milyen szanatóriumban is.

Aztán egyszer már nem a saját farkával verte a csanalat, ellopta a sógornőjének a pénzét.

Inkább felkötötte magát.

Vagy ott van haverom keresztapja. Kemény gyermekkora volt, saját apja molesztálta, verte, a felesége rákban meghalt, az anyját az apja szúrta le.

Utána leégett a háza is. Az is az elmén kötött ki. Mivel gyógyszereket kellett szednie eltiltották a szakmájától is. 50 évesen sehová nem kellett, arról nem is beszélve, hogy a ház is nem volt lakható, csak nyáron történt.

Na most itt se csodálkozott senki, hogy felkötötte magát a teraszkorlátra egy nadrágszíjjal.

Nem!

Szerintem az öngyilkosságnál csak 1 magyarázat van: Pl ha egész életedet betegen, szenvedések közepette élnéd le, egy ágyhoz kötve.. és még a **edet se tudnád magadtól kitörölni.

Szerintem nem kellene elítélni az öngyilkosokat, mindenkinél más az az élethelyzet, aminél elszakad a cérna. Engem mondjuk a magány nem érdekel, jelenleg sincs senkim, csak egy-két haver. Ha viszont teszem azt balesetet szenvednék, tolószékbe kényszerülnék, és emiatt ellehetetlenülne az önálló életem és a karrierem, akkor lehet, hogy kigurigáznám magamat egy fához. Pedig bizonyos szempontból ez is hülyeség, két tolószékes ismerősöm is vígan él, és nem sajnálatra méltóak, tényleg teljes életük van (=megvan mindenük, amire ők vágynak), de nekem az már nem lenne az.

Ezért azt se fogom elítélni, aki a magánya miatt lesz öngyilkos. Bár engem nem zavar a saját magányom, nem tudom megérteni, hogy őt mennyire zavarhatja, szóval nem is ítélkezhetek felette.

És mindenki emberszámba vehető.