Hogy öljem ki magamból az érzelmeket, a lelkifurdalást? Hogy legyek olyan gonosz, mint azok az emberek?
Gyűlölöm ezt. Egy szörnyű ember vagyok, elkövettem egy hibát és hihetetlen kínoz a lelkifurdalás. Tudom hogy egy idióta lúzer vagyok. Végre megtalálom azt az embert akibe első pillanattól bele szerettem (sose éreztem ilyent senki iránt sem). Mindegy. A lényeg hogy én SENKIT sem érdemlek meg.
És elegem van ebből. Nem akarok érzeni, csak a gyűlöletet akarom. Gyűlölni akarok mindent, de képtelen vagyok rá. Akik bántottak éveken át, azokat sem tudom úgy igazán gyűlölni és ahányszor csak erre gondolok, megakarom ölni magam. Mindenért magamat hibáztatom. Megakarom ölni azt aki itt van bennem , aki még JÓ. Teljesen gonosz és rossz akarok lenni aki mindenkin átgázol, úgy mint ahogy velem is tették. De még is képtelen vagyok erre, mert az a rohadt lelkifurdalás kínoz... és olyan mintha meglennék láncolva... Ha valaki bánt vagy beszól, teljesen leblokkolok és könnyezik a szemem, dadogok, vagy meg sem szólalok, zokogni kezdek, bőgök mint egy ostoba kisgyerek... Múltkor a suliban is szívattak a tinip.csa oszt társaim, és akkor is csak elbőgtem magam, ők meg kiröhögtek. Gyűlölöm ezt.
Mit tegyek?
18/L
Köszönöm a válaszod. Valahogy megpróbálok tenni ezellen.
Jöhetnek még válaszok.
A legjobb, ha veszel egy maszkot, egy köpenyt, a cicanadrágodon kívülre veszed fel az alsóneműt, és elkezded magad Dark XY-nak hívni.
Ami még fontos, hogy ki kell fejlesztened egy gonosz kacagást, enélkül nem fog menni.
(amiről beszélsz, az több pszichológiai betegségre is jellemző. Akik tényleg így viselkednek a mindennapokban, ők komoly pszichés problémákkal küzdenek, a többiek számára pedig ez nem elérhető, mert a legbelső alap énjük más)
ui: és várd meg amíg kinősz a pubertásból elmúlik a világfájdalmad, és kikerülsz abból a mérgező közegből (gondolom középiskola), ahol most vagy, mielőtt elkezded kifejleszteni magadban a főgonosz ént.
Nekem is pocsék időszak volt ez, de felnőttem, 2-3 év múlva emlékezni sem fogsz az egészre.
az a helyzet, hogy annyira most nem a suli a ludas.
Találkoztam egy sráccal és tényleg, ő az én lelki társam, beleszerettem...
Sajnos amilyen idióta vagyok, el is b.s.z.t.m az egészet. Leírhatatlanul kínoz a lelkifurdalás.
És nagyon gyűlölöm magam ezért. Nagyon elcs.sz.tem, és tudom, hogy soha az életben nem találok már ilyen embert mint Ő... Ő tökéletes. Túl tökéletes hozzám. Én csak egy szánalmas ember vagyok, aki senkit sem érdemel meg.
De ez van, nem érdemlek meg én aztán senkit sem, mert csak fájdalmat tudok okozni mindenkinek akit szeretek... Legszívesebben már most a Tiszába ugranék...
Sose voltak emberei kapcsolataim, amióta élek egyedül vagyok, senkire sem számíthatok. A szüleim is utálnak, a suliban is. Ez nem egy egyszerű kamasz probléma, ez azóta van amióta megszülettem és embere közé kerültem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!