Társ/társaságfüggő lennék? Hogyan küzdjek ellene?

Úgy alakult egyetem miatt, hogy ezt a hosszú hétvégét szerdáig teljesen egyedül töltöm egy kollégiumban. Van dolgom, elég sürgős, de laptop előtt ülős, gondolkodós, így nehezen kötöm le magam, sokat agyalok. És őszintén szólva, megrémiszt ez a magány, ami van körülöttem. Nincs szobatársam, hazament tegnap az egyedüli barátom a koliból, facebookon chatelgetek, meg telefonon beszéltem két emberrel és ennyi. Egyszerűen rossz, hogy nincs senki és még 4 napig nem is lesz, akivel személyesen összefuthatok csak legalább egy pár percre, és ez ijesztő :/

Már egy ideje tudom magamról, hogy nagyon függök a környezetemtől, a barátaimtól, meg ne adj ég, ha épp van barátom, akkor tőle, nagy igényem van a személyes találkozásokra. Gondolom, az is benne van ebben, hogy gyerekként nagyon magányos, magamnak való voltam, órákat ültem egyedül, és talán ezért is félek most ettől ennyire. Pedig egy-két év múlva egyedül kell majd élnem. Tudom, hogy ez másoknak teljesen természetes, és szeretném, ha nekem is jobban menne, hogy viselni és élvezni is tudjam (mert tudom, hogy nagy előnyei is vannak).

22L