Csúnya sorstársaim, ti hogyan próbáljátok feldolgozni és elfogadni azt, hogy sosem lesz olyan életetek amilyenre vágytok és sosem lesztek teljesen boldogok, csak amiatt mert csúnyák vagytok?

Hát nézd...én az általános iskolában olyan bűnronda voltam, hogy napi szinten cikiztek a többiek. Tudtam, hogy nem vagyok szép és ezért úgy gondoltam, hogy sosem lesz senkim. Ez egyébként így is van, a mai napig nincs senkim, de mióta elkerültem a suliból, kikerültem a nagyvilágba azóta folyamatosan azt látom, hogy agyon hízott, fogatlan, büdös, fodrászt sosem látott, nagy orrú, nagy fülű, ragyás bányarémek meglehetősen jóképű pasik kezét fogdosva vonulnak az utcákon....azóta tudom, hogy nem a szépségen múlik, hogy valakinek van párja vagy nincs :D komolyan, ha az ilyen lecsúszott nők tudnak meglepően jópasit fogni, akkor ott nagy baj már nem lehet, nekünk is összejöhet.

Bár mindig elgondolkodom, hogy mit tudhatnak ezek a bányarémek, amik miatt a pasijaik olyan büszkén mutogatják őket az oldalukon. Bár azt hiszem tudom a választ...