Miért van az hogy meg ismerek egy embert aki édesapám korosztálya és jobban össze barátkozok vele és jön az az érzés hogy bárcsak ő lenne az édesapám?

Többször volt már ilyen velem.

Napokig hetekig és hónapokig rágótok egy ilyen eseten hogy ó bárcsak ő lenne az édes apám stb.

Ilyenkor elég lehangolt vagyok semmihez sincs kedvem olykor már a depresszió fele haladok.

Igaz hogy sosem ápoltam jó viszonyt apummal, rengeteget veszekedtünk régen és még van hogy most is, de már nem annyit!

Valaki kérem magyarázza már el hogy mi ez ami előfordul velem hogy ki gyógulhassak belőlle!

Válaszotokat előre köszönöm!