Borzasztóan egyedül érzem magam. Szorító érzés. Mit tudnék ez ellen tenni?

keresd az emberek társaságát!

ismerkedj, ha van hobbid akkor főleg abból a körből, mert összeköt a hobbi...

24F

Ugyanebben vagyok , csak megvaltoztattam a hozzaallasom, mindennap teszek valamit magamert , elfogadtam h en kell szeressem magam mert nincs mas , a múlt meg elmúlt es nem ok nelkul .

Sokat fogytam , szolizok , sminket veszek , beulök egykavezóba , mert megérdemlem h jól érezzem magam , akkor is ha senki nem szeret , es peches vagyok .

Ha leépulsz mentalisan a szomorúságban , akkor tenyleg semmi remeny nem lesz mar semmire .

Nezz a tukörbe , ne mastol varj semmit .

En a mai napnak élek .

Eröt kivanok neked es kitartást h megtalald mindennap a napsugarakat !

Sajnos a kérdésre nem tudok válaszolni, de lehet, hogy jobb érzés tudnod, hogy nem vagy egyedül. Én is így érzek. Ürességet és a múlt utáni vágyódást. Pontosabban a gyermekkoromba szeretnék visszamenni és rengeteg dolgot megváltoztatni, máshogy csinálni. Ezzel is álmodom. Álmaim 90 százalékában a szüleimmel élek, pedig nem volt jó gyerekkorom. Most házas vagyok, egy csodálatos férjjel, de oltári vesztesnek érzem magam. Úgy érzem, hogy egy szar ember vagyok és nem érdemlem meg a boldogságot. Hónapok óta munkanélküli vagyok, ez még dob is a depresszión. Későn fekszem, későn kelek. Volt, hogy délután kettőkor keltem ki az ágyból, mert nem motivál semmi a felkelésre.

Ha megtaláltad a megoldást a helyzetre, légyszi írd meg nekem is.

Én rengeteget álmodoztam egy szebb jövőről, csak aztán szépen lassan a saját eszméim rabjává váltam. Tökéletes embereket alkottam a fejemben, ezért leráztam mindenkit mert senki sem felelt meg a fejemben alkotott ideáloknak. Hitetgettem magam hogy majd gimiben, majd az egyetemen... hát most itt vagyok 21 évesen és szó szerint ugyanúgy érzem magam mint te.

Próbálom elfogadni magam. Az az egy dolog ami neked is segíteni fog ... baromi hosszú út lesz, de egyszer majd talán.