Aki hasonló helyzetben van, az hogy látja a dolgokat?
26 vagyok. Nem mondhatom el azt, hogy túlságosan boldog az életem. Mint sokaknál, nálam is jellemző volt a zűrös család (állandó veszekedések, széthúzás, gyűlölködés). Gyerekkoromban elég sokat vertek (főleg apám), kamaszkoromtól egészen tini koromig pedig folyamatosan lelki terror alatt éltem. Napi szinten kaptam az ilyen és ehhez hasonló "bölcseleteket": "mennyi pénzbe kerülök", "egy életképtelen idióta senki vagyok", "minek élni, az élet egy szívás, nincs benne semmi öröm", "vagy végrehajtok mindent amit parancsolnak, vagy takarodjak az utcára" és még számtalan ehhez hasonlókat.
Ezek hatására szép, fokozatosan elkezdtem befelé fordulni és depizni. A gimiben emiatt potenciális célpont lettem, mivel akik egyedül vannak, azokat könnyű betámadni, ezért barátaim se voltak. Az folyamatos iskolai és családi inzultusok miatt mániás depressziós, antiszociális és neurotikus emberré váltam, a sok elfojtott stressz miatt paranoiás lettem.
A gimi után az első dolgom az volt hogy elköltözzek otthonról, ezért dolgoznom kellett. Sajnos a sok idegi berögződés (pl. állandó stressz, pánikszerű rohamokkal, vm. a kapcsolatteremtés teljes hiánya) nagyon megnehezítették a munkámat, ezért sok munkahelyet kellett otthagynom. Jártam „dili dokihoz” is, de hiába voltak kezdeti javulások, a kilátástalannak tűnő helyzetem miatt mindig visszazuhantam. Végső elkeseredésemben rászoktam az alkoholra. Mivel önbizalmam egyáltalán nincs, nem látok semmi jót az életben, nem tudom mit jelent „szeretni”, és alapvetően képtelen vagyok egyről a kettőre jutni, ezért állandóan a halál és az öngyilkosság gondolata foglalkoztat. Jelenleg már csak vegetálok és nem érdekel már semmi sem igazából. Érdekelne hogy van-e értelme így az életnek?
Olyanok válaszát várom, akik hasonló cipőben járnak, vagy jártak és képesek átlátni a helyzetet.
A tartós önutálat miatt nekem a "biztató szavak" sajnos nem sokat tudnak segíteni. Jobban szeretem az őszinteséget.
válasza: válasza: válasza:
válasza:Na az alkoholt mindenképpen hagyd abba, az még a teljesen egészséges, 100%-os embereket is padlóra küldi.
Valamelyik ökör írta itt, hogy a szüleidet hibáztatod.
Igen, valóban ők rontottak el, nekem is hasonló volt az egyik szülőm, meg a testvérem, folyamatosan szívták ki belőlem az energiát.
De ahogy eltávolodtam ettől a közegtől, elkezdtem a normál állapotra visszaállni, és gyanítom, totál más ember lettem, az ember nem marad élete végéig olyan, amilyenre "nevelték"
Maradj egészséges, arra lehet építeni, és fejleszd önmagad, tűzz ki célokat, ami érdekel, azok körül, apró örömök apránként, stb.
Sok sikert!
válasza:"Amit teszel es tenni fogsz az mar nem a neveltetesedbol es a multadbol fog fakadni. Tehat ha el akarod cseszni az eleted, nyugodtan"
A múlttal már rég nem foglalkozom, "neveltetésben" igazából nem részesültem az életemet pedig nem cseszem el, mert már rég elvan cseszve. Amúgy én pozitívnak fogom az ilyen véleményezést is, mert erről tudom hogy őszinte.
Amúgy a magyaroknál általában bevett szokás hogy szeretnek siránkozni, meg keseregni (kollégáim is ilyenek) én csak követem a trendet. :)
válasza:Most nem akarok litániát írni az életemről, nekem volt egy saját hülyeségem amit a vállamra vettem, továbbá borult be minden más ami előtte azért jó volt...
én nem kaptam súlyos sértéseket a családtól, de állandóan az volt, hogy "én semmire nem vagyok jó" nem is bíztak rám semmit, így erre lehetőségem sem nagyon volt...
Én 14 évesen elkezdtem egy önálló dolgot, elkezdtem programozni, sokszor hallgattam, hogy "csak játszol nem csinálsz semmit"...
Nem tudták igazából, hogy mit csinálok, csak amit gondoltak, meg néha láttak...
Idővel fordult a kocka, kiderült, hogy mégsem annyira haszontalan a gép előtt töltött időm...
Ennek okán kaptam lehetőséget arra, hogy érettségi mellett 2 elég drága tanfolyamra jártam és elég jó eredménnyel el is végeztem mindkettőt.
Érettségi után leraktam a 3. szakmám, de azt már kb kisujjból :)
Azt tanácsolnám neked, hogy keress olyan hobbit amit élvezel, amit szeretsz csinálni, amiben kiélheted a kreativitásod!
Én a 3 szakmámra úgy tekintettem a depresszióm alatt, hogy nem érdekel.
A félretett pénzem, a megvett dolgaim, a lehetőségeim.....semmit nem jelentettek, értéktelenek voltak számomra...
Nálam a depresszió egy hülye tini szerelemből indult és ami utána jött siker az kb semmit nem ért a szememben...
Mára szerencsére túl vagyok rajta, már nagyjából látom az értékét annak amit elértem X év alatt...
Viszont annak ellenére, hogy rengeteg dolgot elértem, néha még előjön kicsit a bizonytalanság.
Amikor belegondolok, hogy mekkora projektbe fogtam és elfog az a "ezt nem leszek képes megcsinálni" érzés.
Szerencsére ez ritkán van, főleg mert sikerélményem van, látom, érzem a haladást, de még nagyon sok van előttem.
Olyan hobbira van szükséged ahol van sikerélményed, ahol te látod hova haladsz, esetleg ha mások figyelmére vágysz, akkor olyan hobbi ahol mások is felfigyelhetnek rád.
23F
# 9
Én mindig is sokra becsültem azokat, akik képesek voltak magukat a semmiből feltornázni valahová. Én (sok másik emberrel ellentétben) nem vagyok irigy rájuk. Ha van valami, amit irigyelni tudok tőlük, az az önbizalom és az ambíció.
Nekem soha az életben nem volt semmiben sem sikerélményem és a dolgok nálam mindig balul sültek el. Nekem sem azért nincs önbizalmam mert a szülők kiverték belőlem, hanem azért mert már számtalanszor csalódtam saját magamban és a képességeimben.
"A félretett pénzem, a megvett dolgaim, a lehetőségeim.....semmit nem jelentettek, értéktelenek voltak számomra..."
Igazából nálam is ez van most, de nekem nem a szerelem miatt. Én soha nem tudtam szeretni senkit, még magamat se (mivel nem tudom hogy mit jelent maga az érzés). Akinek pedig nincsenek érzései, akkor az élete is kb. ugyanannyit ér. Ez nem önsajnálat, hanem a rideg valóság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!