Meghallgattok? (hosszú leszek és őszinte)

Igazából csak segítséget szeretnék nyújtani nektek (tudom én idealista), mivel ismerem azt a poklot amit megjártok éppen. Gondolkodtam hogy egyesével válaszolgassak a kérdésekre amiket érdekesnek tartok, de egyszerűbb ha egyszer elmondom az egészet.

Kezdjük mondjuk a mostani valómmal, 20 éves férfiú vagyok, fél éve még 150 kg voltam, most már 130 alatt vagyok. Nem rég ért véget életem első (és talán utolsó) kapcsolata, nem depizek már rajta élem tovább az életemet.

Most hogy elspoilereztem a történet végét ugorjunk vissza ez elejére, nem fogok in medias res kezdést csinálni, az túl kis szelete lenne az egésznek. Kiskoromban zabáltam mint 1 disznó és a szemem is csúnyán romlott (most 6,5 dioptriás, de már nem romlik tovább legalább). Már másodikos koromban zaklattak a szemüvegem és a kövérségem miatt ez nagyon megrengette az emberekbe vetett bizalmamat (ez csak később tudatosult bennem). Az általános iskolát végig küzdöttem az osztályommal szemben, közben kb 10 évesen gyakorlatilag videójáték függő lettem, képes voltam egész napokat csak ülni és játszani a gép előtt ahelyett hogy a barátaimmal lettem volna. A tanulmányi eredményeim soha nem voltak jók, ezért a tanáraimtól is kaptam az ívet. Szerelmes lettem, de vissza lettem utasítva azzal az indokkal hogy kövér vagyok (de amúgy kedvel).

Eme kitűnő bevezetés után következett a középiskola. Sikerült egy iszonyat rossz osztályba kerülnöm, folytatódott a baszogatás, 3 hónap után már csak sírtam és közöltem az osztályfőnökömmel hogy nekem ebből elegem van, megbeszéltem otthon átmegyek másik iskolába. Ekkora végre leesett az öfőmnek is hogy mekkora bajok is vannak az osztályában (40+ fő) és mivel ez az átíratkozás elég nagy égés lenne az iskola nevének ezért elindult egy erős változás az osztály megregulázása érdekében. A következő tanévet már 20 fő alatti létszámmal kezdtük. Ekkoriban kezdtem el gyűlölni az embereket. Elegem lett abból hogy mindig csak bántanak és fájdalmat okoznak... Meg akartam halni, elegem lett abból hogy azt hallgatom egész nap hogy a barátaim így meg úgy szexeltek ilyen és olyan jót meg egész nap azt beszélik hogy milyen dolgokat kéne még kipróbálni miközben én gyakorlatilag ki voltam zárva az egészből kívülállónak éreztem magamat. Mikor irodalom órán József Attilát vettünk és én mertem azt mondani hogy megértem hogy miért írta azt amit és hogy mit érzett közben akkor megint kaptam az ívet. Akkoriban gyűlöltem (milyen meglepő nem?) de ma már jó emlékként maradt meg.

Voltak próbálkozásaim hogy ismerkedjek, de sajnos mindig visszaűztek abba a lelki állapotba amibe már amúgy is eleget szenvedtem. De legalább jó pár év szenvedés után elkezdtem megismerni és elfogadni magamat. Elfogadni azt hogy egyszerűen nem illek be, nem vagyok közéjük való. Bevallottam magamnak hogy szeretem a tájat, a természet szépségét, szeretek gyerekekkel foglalkozni (gondolkodtam a tanári pályán eleget) és hogy bármennyire is tagadom akkor is egy jó ember vagyok.

Furcsa érzés azt olvasni hogy egy ember azt mondja magára hogy jó ember igaz? Még furcsább kimondani önmagunkról... Évekig gyűlöltem, megvetettem, lenéztem saját magamat, de rájöttem hogy sokszor több érzelem van bennem mint azokban akik elérték hogy ide jussak. Lemondtam a párkapcsolatról és a szexualitásról. Ez nem úgy történ hogy akkor mától kezdve soha többet bármi hasonló, egyszerűen követtem a szívemet, s így boldog lehettem, tényleg boldog.

Példát akartam mutatni az embereknek. Mindig az első voltam a tanulmányokban (de soha nem magoltam vagy tanultam rá különösebben egyszerűen olyan dolgokról tanultunk amiket saját magamtól is otthon áttanulmánozok mert érdekelnek), 7/24-ben támogattam az osztálytársaimat a tanulmányaikban (bármikor írtak, este 10-11kor vagy délután mikor még éppen csak hoz hazaértem mindig egyből átküldtem nekik mit kértek éppen), volt olyan hogy egész tanítási napokat tartottam meg (reggel bementem, elmondták hogy mi kell ők beültek hátulra, ha valamihez bővebb magyarázatot akartak kifejtették, egyébként a saját módszeremmel, tempómmal adtam le az anyagot). Segítettem azoknak az embereknek is akik amúgy folyamatosan csak baszogattak. Segítettem az osztály kiközösített párájának, lógtam vele, megbeszélhette velem a problémáit.

Ezek a dolgok csupa álszent dolognak tűnhetnek, de ha tényleg tiszta szívből csinálod akkor jó ember vagy. Én csináltam ameddig bírtam, de van az a pont amikor már besokall az ember ebből is. Soha nem kértem semmit se cserébe a segítségemért, se pénzt, se szívességes, soha semmit. Magamért tettem mert tudtam hogy így vagyok boldog (ha másoknak segítek).

Folytatván a történetemet a súlyom közben gyarapodott, neveztek melegnek nem is egyszer (egyik részről azért mert megmondtam hogy nagyon nem érdekelnek a nők se érzelmileg se szexuálisan, a másik részről pedig azért mert engem soha nem érdekelt senkinek a nemi identitása, volt olyan "best friend"-em aki meleg volt), voltam hülye és még sok egyéb is mások szemében. Soha nem értették a gondolkodásmódomat. Volt egy álmom ami mindig hajtott előre, egy külföldi egyetemre akartam volna bekerülni. Évekig dolgoztam rajta míg egy tőlem független ok miatt nem sikerült... Nem törtem össze, volt B tervem elmentem egy hazai egyetemre folytatni az eddigi szakmámat.

Elköltöztem több száz km-el arrébb, hátra hagytam az egész eddig életemet és azóta is egyedül élek az albérletemben. Ismeretlen emberek között kezdem felépíteni az új életemet, lettek ismerőseim, új barátok s végül párkapcsolatom is. Soha nem folytatnám a régi életemet, de azért néha hiányzik. A mostani barátaim soha nem fognak úgy ismerni és megérteni mint a régiek. Ennek az az oka hogy nem tudják hogy milyen voltam és most miért vagyok olyan amilyen. A súlyom szépen elkezdett csökkenni, már nem volt mindig elém tolva a kaja és nem volt mindig kész kaja otthon, ha enni akarok akkor főzök és bevásárolok magamra. A párkapcsolatom idővel tönkrement, amit nem is hiányolok. Hiányoznak a JÓ emlékek, de annyi rossz történt hogy nem kezdeném már újra. Egy dologért nagyon becsülöm a volt páromat. Megtanította milyen jó is lehet egy párkapcsolat (és milyen rossz ha nem lépünk le időben) illetve helyretette a szexualitásomat. Elhelyeztem magamban a szex fontosságát és élvezeti értékét így már másképp tekintek rá illetve totál más értelme van annak ha egy nőre nézek (már nem egy álomkép van az eszembe hanem a realitás). Higyétek el, szar dolog szakítani, s utána lesz egy természetes viszolygás a következő párkapcsolattól, most például én is visszautasítanék bárkit aki párkapcsolatot akarna tőlem. Viszont izgatott is vagyok mert már tudom hogy nem az vagyok aminek éveken át elhordtak, tudom hogy engem is szerethet egy nő, tudom hogy milyen jót szeretkezni és kíváncsi vagyok a következő páromra.

Hosszú volt igaz-e? Remélem legalább 1-2-őtök átgondolja amit leírtam és esetleg megérti hogyan is lehetne boldog(abb). Kettő dolgot emelnék ki és utána nem is kell már tovább olvasnotok a lelkemben. Az egyik azaz hogy a legtöbb ember azért boldogtalan, mert nem ismeri saját magát. Ennek tán a legegyszerűbb módja ha kiülsz teszem azt egy folyópartra, nézed a tájat és elmélyedsz a természetben és még jobban a saját érzelmeidben. Sokan úgy küzdenek a rossz érzelmek ellen hogy olyan dolgokat tesznek kényszeresen amikkel megpróbálják elűzni. Szerintem ezt a gyenge emberek szokták csinálni. Én még a legnagyobb fájdalom ellen is úgy küzdök hogy csak lefekszem és teljesen belemerülök, hogy semmi mást ne érezzek csak azt ami fáj s hogy így fel tudjam dolgozni magamban. A másik amit ki szeretnék emelni, ne a párkapcsolatainak száma vagy éppen hossza alapján ítéljetek meg semmit. Nem lesztek se jobb se rosszabb emberek tőle, csak jobban ismeritek majd magatokat. Ha ismerkedni akarsz akkor azt ne görcsösen tedd. Egyszerűen éld az éltedet, barátkozz a hölgyekkel (vagy éppen férfiúkkal) s ne legyenek elvárásaid. Ha tetszel a másiknak azt a tudtodra fogja adni valamilyen módon.

Köszönöm szépen a figyelmeteket hogy meghallgattatok és a türelmeteket is hogy nem zártátok be az oldalt már a szöveg felénél. Ha valami gondolatotok, kérdésetek akadt akkor mind privátban mint a kérdés alatt nagyon szívesen válaszolok. Legyen boldog, szép napotok :)