Ti hogyan ítélnétek meg a történetemet? Én hibáztam vagy a közösség? Folytatás lejjebb
Általános iskolában rengeteget csúfoltak, sikeresen elhitették velem, hogy egy hülye fogyatékos vagyok és nem érek semmit. Amikor bekerültem a középsuliba, nagyon zárkózott és zavart voltam (nemcsak az általános iskolai élmények miatt, hanem amúgy is az vagyok). Próbáltam beilleszkedni az osztályba, de nem sikerült. A többiek pedig rám se hederítettek, a közösség hamar kialakult - nélkülem. Most ötödéves vagyok, mindenki elmebeteg különcnek tart (tisztelet a kivételnek), nincsenek barátaim, se barátnőm, nagyon elveszett vagyok. Úgy érzem, most már hiába próbálok tenni ez ellen, már csak az a hülye, visszahúzódó remete vagyok a szemükben. Úgy érzem, nem vagyok való az emberek közé, hülyének érzem magam közöttük. A kapcsolatteremtés nehezen megy, már félek odamenni valakihez, mert tudom, hogy úgyse kíváncsi rám.
Szerintetek én hibáztam, mert nem tudtam nyitottabb lenni, vagy ők voltak túl távolságtartóak?
Szeretnék csak építő jellegű hozzászólásokat. A rosszindulatú vagy lesajnáló megjegyzéseket legyünk szívesek megtartani magunknak. Előre is köszönöm.
Aki maga is átélt hasonlót, vagy tud ilyen esetről, az kérem, ossza meg velem, lehet privátban is.
Igazából mindkettő.
Lehettél volna nyitottabb, hiszen új közösségbe kerültél, senki sem ismert, így nem volt véleményük rólad.
Én az osztálytársaid helyében minimum egyszer odamentem volna hozzád beszélgetni.
#4
Férfias példát? Azt nem. De most nem is a csajokról van szó, bár ott is segítségre szorulnék.
Egyik sem.
A tanárok a hibásak. Amikor a tanárok látják, hogy egy gyereket mellőz a közösség, vagy valahogy kilóg, akkor különböző módszerei vannak, hogy az elkülönülőt a közösségbe belefoglaljuk.
A közösség teremtés a tanárok feladata. Szégyen, hogy csak hagyják a gyerekeiket legelni a réten. Mit csinálnak akkor? FB-on hülyéskednek, vagy mit?
Szégyen a tanárokra, akik csak pedagógusok akarnak lenni.
Tanácsot a tanároknak kéne adni, nem tudom, hogy a gyerekek hogyan tudják megoldani, mert az attól függ, hogy hogyan van felépítve a konkrét rendszer ott, abban az iskolában.
Talán tanár/edző segíthet abban, hogy egy gyengébb gyerek/fiatal ne legyen a többiek céltáblája, de mi régen lenéztük azokat, akik felnőttek beavatkozását kérték.
Viszont abban már nem tud segíteni tanár sem, hogy az ilyen fiatal népszerű legyen, hívják bulizni, focizni, csajoknak szimpatikus legyen.
17.27.
Nem arról van szó, hogy egy gyerek a tanár beavatkozását kérné. Hanem arról, hogy a tanár meg kell, hogy lássa, amikor valakit kirekesztenek, és vannak finom módszerek, amikkel az olyan gyereket be tudja illeszteni a közösségbe.
Mert a közösségformálás is a tanár feladatai közé tartozik, sőt a legfontosabb feladata. A tananyagot a legtöbb diák meg tudja tanulni segítség nélkül is.
És itt nem népszerűségről van szó, amit a kérdező kíván, csak egyszerű részvételt, beilleszkedést, ami már 5 éve meg kellett volna, hogy történjen, ha a tanárai törődtek volna vele.
#9
Teljesen igazad van, én is elsősorban erre gondoltam. Sajnos a mi sulinkban semmit nem adtak erre. Nem voltak táborok, osztálykirándulás is csak minimális. Ezek mind-mind közösségépítőek. Én magam is úgy érzem, hogy ha több alkalom lett volna rá, jobban be tudtam volna illeszkedni. Ami pedig az osztályfőnökömet illeti, ő úgy látta, hogy én jól beilleszkedtem. Amiben persze részben igaza van, én 12.-ben már sokkal inkább részese voltam az osztályközösségnek, mint 9.-ben, amikor kb. annyira olvadtam bele közéjük mint egy villamos utasközösségbe. De még most is messze vagyok attól hogy elégedett lehessek. Nem akarok a társaság középpontja lenni, de hogy oda se figyel rám senki, az nincs rendben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!