Mivel tehetem magamat kicsit boldogabbá, ha 17 évesen mindig a szobámban ülök?

Igazából nem is vagyok szomorú,hanem csak nem érzek semmit..minden közömbös már 1 éve.

Aminek régen örültem vagy éppen szomorú voltam tőle,mára semmit sem számít.

Én nem akarok öngyilkos lenni,mert nem vagyok depressziós csak nagyon unatkozom.

Nekem kiskoromban sem voltak barátaim és most mikor középiskolás vagyok akkor is az a helyzet hogy mikor gyakorlaton vagyok akkor várom a jövőhetet,mert bemehetek a suliba és legalább akkor emberek között vagyok.

Mikor bent vagyok a suliban akkor azt várom hogy mehessek gyakorlatra,mert akkor valami "izgalmasat" is csinálok.

Aztán azt vettem észre hogy mindig a másik hetet várom,de közben nem történik velem semmi.

Most volt a szalagavatóm és az osztálytársaimmal beszélgetett 2 lány és megjegyezte az egyik hogy: Az a fiú is végzős,de egyszer sem láttam.

Mit tegyek hogy ne unatkozzak?

Szoktam sportolni egyedül és kutyát sétáltatni,de már unalmas 3 éve egyhuzamban ugyan azt a sportot csinálni ugyan úgy.

Az nem lehet lehetséges hogy barátkozzak,mert én abszolút nem vagyok kezdeményező.

Azt tanultam meg kiskoromban az osztálytársaim hatására hogy,ha barátkozni szeretnék akkor valami rossz történik.

Az én fiatalkorom mindenből kimaradt amit 15-18 éves korig szórakozásként el lehet képzelni...Pl szilveszteri bulik,születés napi felköszöntés,flörtölés,csajozás,stb

Az ilyen "alap" dolgok.

Párkapcsolatom nem lehet,mert rengeteg indokot fel tudok sorolni arra hogy miért vagyok rá alkalmatlan és nehézkesen,de elfogadtam hogy jobb lesz úgy,ha én egyedül leszek.