Mit tegyek ha itt a joido, de en ugyan ugy csak bent unatkozom majd a szobamban mert nincsenek barátaim?

Menj ki egyedül és gyűjts magad köré embereket.

Sok program van városokban, fesztiválok, akkor ha szeretsz túrázni, ott a turatars.hu.

Mozdulj ki. :3

Benn kuksolva mit vársz? Hogy becsöngetnek emberek, hogy helló legyünk barátok, gyere velünk? Ha ilyet tapasztalsz, azok max Jehova Tanúi lesznek.

Neked kell megmozdítanod a segged és kimenned barátokat szerezni.

Azért nincs még itt a jó idő. Amúgy én is ilyen vagyok, és aki nem ilyen, az baromira nem tud megérteni téged, csak írkálja, hogy menj edzésre, meg szakkörre... Pedig a gond szerintem nem az, hogy nincs hol ismerkedned, hanem az, hogy túlzottan zárkózott és szorongó vagy, mely ellehetetleníti az életvidám, szipi-szupi emberekkel való azonosulást. Boldog csak akkor leszel, ha magadhoz hasonlókkal tudnád körülvenni magad, ám ők is otthon vannak, így nehéz ilyet találni.. Mindenesetre sok sikert

23f

Én tanácsot nem nagyon tudok adni, csak talán jobban érzed magad, ha tudod, hogy más is van így. Én legalábbis mindig kicsit megkönnyebbülök, ha látom, nem vagyok egyedül a problémáimmal.

Szóval, én is így vagyok. Már több, mint 5 éve befejeztem az iskolát, és nem mertem elmenni sehová, utána. Így most már tényleg nem megyek sehova, szinte, csak közbe pl elkísérem vásárolni az anyát. Ilyesmik. De képtelen vagyok társaságban megszólalni, ezért inkább kerülöm, hogy el kelljen mennem ilyen helyekre.

Most azon vagyok, hogy ősszel (együtt a tesómmal, és nem egyedül, ugyanis utolért, mert már ő is leérettségizett) elmegyünk egyetemre, ha minden jól megy. Talán az segíteni fog.

Nem tudom, neked van-e testvéred...

Mondjuk, így se vagyok igazán nyugodt, mert ő, bár valamilyen szinten ő is szorong, én sokkal rosszabb vagyok, és volt már olyan, sokszor, hogy együtt mentünk valahová, és ő másokkal beszélgetett, míg én magamba fordulva ültem és vártam, hogy végre hazamehessek.

Nem igazán tudok változtatni ezen... Szeretnék, mit se szeretnék jobban, hiszen bőven elegem van az állandó itthon-ülésből, de nagyon nehéz.

Van egy fiú, akivel egy rövid ideig jártam, ő mondhatni a barátom maradt, de igazából inkább csak fb-on beszélgetünk, néha eljön, de elég ritkán. És akkor is csak a házban vagyunk.

Tényleg nem tudom, mit lehet ez ellen tenni. Talán, az egyetem segít, és utána bölcsebb tanácsot tudok adni, de addig is, megértelek.