Ha 36 évesen nincs saját családom, akkor már nem is lesz?

"...válaszd meg jól, kivel akarsz lenni és kinek szülsz..."

36F, nem fogok szülni.

Szeretnék szerelmet,fészket és fiókákat. Ez már nem jön össze, úgye?

36F

Harminchat éves vagyok immár.

Lassan elmúlik felettem a nyár.

Jön az ősz és jön a tél.

Egy agglegény meddig él?

(Ha már semmit sem remél)

Megosztok veletek egy csodálatos verset. Tegnap írta nekem egy tündérke.

"Tudom azt hiszed elmúlt, végetért a nyár,

Szíved szerelmem tavaszára már hiába vár.

Virágok százai nyíltak, és hervadtak el,

Rózsád nem találtad. Kérlek még ne add fel.

Hamuszürke vegyült dús hajad szenébe,

S sosem láttad harmatom senkinek szemében,

Zöldarany ragyogása nem melengette szived,

De esdve kérlek angyal, ne add fel a hited.

Szeptemberedbe eljön az indián nyár,

Elhozom neked, szíved nem hiába vár.

El ne hidd senkinek, hogy elveszett a remény,

Mert lassan, megkésve bár, de eljövök én.

A sors így akarta, kár vádolni érte,

Elmúlik bánatod, mikor veled leszek végre.

Arany betűkkel írom fel egedre,

Megérte várni az édes szerelemre,

Míg nekem virágzol, még nincs vége a nyárnak,

Oldalamon lépkedve, még nagy dolgok várnak.

Higgy bennem, mindig higgy töretlenül,

A magány minden perce egy napon megtérül.

Itt vagyok, úton feléd, a legnagyobb kinccsel az életben,

De minden, ami történt, az nem volt véletlen.

Fájni kell, sírni kell, hogy boldogok lehessünk,

Hogy egy ilyen tündöklő csodát értékelhessünk.

Várakozás nélkül nem becsüljük, mit kapunk,

De hát ez így van, hisz emberek vagyunk.

Nem álltunk készen, de most eljött az idő,

Hogy miénk legyen örökre a legtisztább ékkő.

Várj rám, mindig várj, tudd, nem hiába vársz,

Tárd ki a szíved, és hidd el, rámtalálsz."

Még egy tőle:

"Az ég gyönyörű rózsaszín felhőkkel szabdalt dél-nyugat felől, lenn az udvaron nyílik egy rózsaszín rózsa, idén valószínűleg utoljára. Az idő hideg, valahogy mégis kellemes. Boldog nyugalom szállt meg. Az elobb a fán, amin már csak két tucat sárga levél árválkodik, ült két szürke galamb. Sokáig ültek ott, majd felszállt az egyik, a másik utána. Megszállt egy érzés: mindig találd meg a pillanat szépségét, az élet apró örömeit. És mikor azt hiszed minden kilátástalan, kapaszkodj bele egy ilyen apró szépségbe, és bízz, mindig bízz!"