Mit tegyek ha utálok élni, de nem merek öngyilkos lenni?

Blade Bone szűnj már meg. A nagy okosságodban vedd már észre, hogy itt lelki gondok vannak, minden más csak rizsa.

Kérdező, kérlek szedd össze magad. Ahogy más is írta, depresszió is lehet. De ez csak egy âllapot, amiből kiléphetsz és utána megint pozitívabban látod majd a vilâgot. Az én tanácsom az, hogy keresd azoknak az embereknek a társaságát, akik pozitívan állnak hozzád és felépítenek. Valamint keress célokat, melyeket el akarsz érni, melyek lelkesítenek. A depresszió ellen nagyon jó, ha van valami (pl.: hobbi, hivatás, tanulás), amiért lelkesedni tudsz, ami örömet okoz és amiért hajlandó vagy küzdeni.

Valószínűleg depressziós lehetsz. Mindenesetre ha az vagy, ha nem, ezen is túl fogsz jutni. Nem fogsz hatvan éves korodig így vergődni. És nem fogod magad megölni. Gondolj bele, az életed igazából nem is olyan rossz. Annyi ember él az utcán a saját mocskában, fekszik halálos betegen a kórházban, születik vaknak, szenved el minden napos erőszakot, veszti el egy nap a szüleit, és a lábait, te meg itt nyavalyogsz mert csúnya vagy, és mert semmiben sem találsz örömöt, csak nyomorúságot. A te egyetlen bajod a lelki állapotod semmi más. A változás csak a te fejedben kell, hogy végbe menjen, és csak is ott tud.

Elég szomorú, mert gyakran teljesen átlagos életű emberek adják fel az életüket, mutatkoznak gyengének, és a legszerencsétlenebbek maradnak erősek. Nem mintha én más lennék tőled. Kétszer is voltam depressziós. Egyszer édesanyám halála után, oké ez nem túl érdekes, mert ez sokakkal megtörténik. Kicsi voltam, elmúlt, ennyi. De a második alkalom az maga volt a pokol. Tizenhat éves voltam, és olyan kilenc-tíz hónapig tarthatott az egész. Dehogy azalatt mennyire szenvedtem én is meg a környezetem is az hihetetlen. Ugyanezt éreztem, mint te, gyűlöltem mindent, meg akartam halni, de féltem. Leginkább magamat gyűlöltem. Vagdostam a karom, egyszer még az ajkaimat is, a tükrömbe vertem a fejem. Általában csöndesen szenvedtem, de nagyon küzdöttem az állapotom ellen, előfordult, hogy órákig sírtam. Egyszer megkíséreltem magam belefolyatni a Dunába, de nem ment,túl erősnek bizonyultak a túlélő ösztöneim. Rengetegszer tervezgettem a tökéletes öngyilkosságot,folyton a halálra gondoltam. Meg voltam róla győződve, hogy az apám, és az egész családom utál, a barátaim már nem is szeretnek, nem beszéltem senkivel, ha igen, csak még inkább meggyőződtem az igazamról. Úgy éreztem, én vagyok a legcsúnyább, legesetlenebb, leggonoszabb, legromlottabb, és legszerencsétlenebb ember az egész világon. Undorodtam a személyiségemtől, és a tükörképemtől. Utóbbitól olyannyira, hogy az amúgy is egészséges súlyomból tizenhat kilót vesztettem. Eleinte hánytattam magam, de ezt csak pár hétig, később beálltam arra, hogy napi 400-500 kalóriát ettem. Hétköznaponként hat órát, hétvégenként több, mint tíz órát edzettem, bár inkább csak kínoztam magam. Reméltem, hogy ez segít, de csak még inkább utáltam magam, minden leadott kilóval, egyre kövérebbek éreztem magam, a testképem még negatívabb lett, és ahogy kínoztam magam, úgy vetettem meg egyre jobban a személyiségem is. Erősödött az öngyilkos vágy. Úgy éreztem, nem szeret a családom, a barátaim nem igaziak, mindenki megvet, és lenéz, rossz és ronda vagyok. Azt hittem mindennek vége.

És hogy ezt miért írom most le? Mert most jól vagyok. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy elhiteted magaddal, hogy már nincs remény. Már miért ne lenne? Annyival rosszabb sorsú emberek újra tudják kezdeni, miért pont te ne lennél elég erős? Ne nyavalyogj állj föl, és old meg magad a problémáid. Szerezz munkát. Add egy kis értelmet a mindennapjaidnak, ha már az egyetem elvesztette az értelmét számodra, a mindennapi megélhetésedért való munka csak nem fogja. Elveszi az időd, eltereli a gondolataidat, és pénzhez juttat. Sportolj valamit. Jobban fogod tőle magad érezni, több lesz az energiád, kipihentebb leszel. Sőt, még az is sokat segíthet ha egészségesebben táplálkozol, rengeteg lesz tőle az energiád. Ráadásul a sport, és a munkád során ismerősöket is szerezhetsz.

Ezek mind csak mellék dolgok, sajnos a gyógyulási folyamatot csak kis mértékben tudod siettetni.A legjobb, amit tehetsz, hogy elhiszed, vagy olyan erős mint mások, és le tudod győzni ezt a nehéz időszakot, és le is fogod. Mindig emlékeztesd rá magad, hogy semmi sem tart örökké.

Sok kitartást!

Azért arra nagyon kíváncsi lennék, kik azok a gyökerek, akik a normális válaszokat lepontozzak?

Lehet sok a rizsa a kérdező részéről, de lehet nem.

Ezt így látatlanban nehéz..