Nem látom értelmét az életemnek. Mit tegyek?
Ritkán tudom kiadni magamból az érzéseim, sosem voltak igazán barátaim, es egyszerűen úgy érzem néha, hogy felemésztem magam. Fiú létemre valamikor csak vagyok és elsírom magam, ha egy egyedül vagyok. Ritka az, ha tudok valakire támaszkodni.
S a további életem, a felnőtté válásom értelmét különösen nem látom. Egyszerűen tanulni is érdektelen vagyok. Nem vagyok hülye, nem lennék hozzá lusta se, egyszerűen csak görcsbe áll a gyomrom. Van, amit szívesen csinálok, mint egy fogalmazás írása. De igen, ebben ki is merült a suliban minden örömön.
Gimnazista vagyok, az osztálytársaim jelenleg közömbösek, senkivel nem tudtam jóban lenni igazán.
Én vagyok a szürke kisegér, a folt, aki szünetekben is csak ül és néz maga elé.
De nem is vágyok igazán barátokra, társaságra, introvertált vagyok.
Egy személyre lenne szükségem, akinél érezhetem, hogy fontos vagyok számára, és ő is nekem. Meguntam azt, hogy nem tudok senki se szeretni, a szociális életem is teljes nihil.
Ha hétvégente kimozdulok otthonról, akkor is maximum a hobbimnak, fotózásnak hodolok.
Az alkotásban, mint a fotózás, versírás, fogalmazgatásban örömöm lelem, de nem emelkedek ki igazán belőlük.
Mivel a tanulásra nincs motivációm, a későbbiekre sem.
Valószínűleg egyedül rohadok meg valahol, adósságokat halmozva, magamban roskadva, mígnem végre el nem tudom határozni, hogy véget vessek az életemnek.
Iskola stressz, ahogy a család is.
Ha megpróbálok egy személy felé nyitni, az is mindig balul sül el számomra.
Mi értelme egy ilyen Derékszögek által közre zárt létnek, amely zokszó nélkül adja át magát a közönynek és a monoton szürke mindennapoknak?
Táplálkozás, ürités, alvás, a végtelenségig ismételni az örök hétköznapok rítusát, amelyben fikarcnyi boldogságot sem találok.
Meguntam.
Meguntam, hogy nincs senkim, és semmim, és a horizontomon nem látok, mert egy végeérhetetlen domb az egész.
Meguntam, hogy álomba sírjam magam minden egyes nap.
Meguntam, hogy vegetálva éljek túl a holnapra.
Meguntam, hogy csak vagyok,semmi több.
Itt vagyok egy értelmetlen értelemmel, mert nem tudok a létemmel mit kezdeni.
válasza: válasza:Lehet ilyet csinálni, hogy valaki a full depiből hirtelen pozitív lesz?
"Táplálkozás, ürités, alvás, a végtelenségig ismételni az örök hétköznapok rítusát, amelyben fikarcnyi boldogságot sem találok."
Nem hiszem hogy ennek az életnek van értelme jelenleg.
válasza:Szia! Hasonlóan szoktam érezni magam. Az látszik, hogy szoktál fogalmazásokat írni, mert nagyszerűen írsz. :D
Hány éves vagy?
válasza:Időnként én is demotivált vagyok, de azt hiszem ez messze elmarad mögötted.
Nekem csak hosszú távú tervem van, de az hajt előre. Azt hiszem úgy találtam (ezt ötletként írom) hogy elegem lett, hogy egy csomó minden rossz van a világban és amolyan "ha más nem, majd én" alapon jött az ötlet, hogy kiszemelek egy problémát és azon fogok dolgozni. Ha szeretsz alkotni, máris meg van az út az emberek szívéhez egy jó képen vagy fogalmazáson keresztül. De persze ez csak egy lehetőség, viszont szerintem igazi életerő arra gondolni, hogy egyszer majd segíthetsz az állatokon/szegényeken/éhezőkön/gyerekeken/betegeken, segíthetsz a fogyatékkal élőknek vagy visszahúzhatsz az életbe egy öngyilkosjelöltet. Vagy javíthatsz valamin, akármin, "kisebb" (de ugyanolyan fontos, mivel sok kicsiből lesz az egész) örömöket okozva, pl megjavítva egy-egy elromlott szerkezetet, vagy felügyelve valamit, az embereket gyönyörködtetni és így kicsit kiragadni a valóságból (azt hiszem ez a művészet lényege... az önkifejezésen túl). Ezek mind különböző dolgok, de előbb-utóbb lesz egy, ami a szívedhez nő. Vagy választhatod azt is - az sem feltétlen rossz dolog - hogy magadnak teremted meg a jó életet, de ehhez is küzdeni kell, viszont úgy, hogy ne tiporj el másokat. Aztán ha a jövőben akarnál családot, az is egy indok, hogy mindent megteremts magadnak.
Ezek hajtórugók.
Hogy hogyan vedd rá magad a tanulásra? Őszintén, én nem tudom, de az kell. Amit én most, a kommentem elküldése után csinálni fogok: kikapcsolom a gépet, bedugom a fülest és nincs mese alapon nekiülök. Ha valamit magolni kell, először csak elolvasom, ha nem értem/jegyzem meg, elolvasom még egyszer úgy, hogy "aha, ez rémlik, ezt így már értem, oké, ez új de már tudom is", ha biztosra akarok menni, átfutom harmadjára. Az agyad ilyenkor már egészíti is ki. Katalizátorként youtube-on találsz "larning music" címszó alatt két-három órás "zenéket", amik tényleg segítenek. Először fura, de utána szinte olyan, mintha nem is hallanád, mégsincs csönd. Csak elkezdeni nehéz, de tudom, hogy azt nagyon. Ha kell, alakíts ki egy rutint (pl minden tanulás előtt készítesz magadnak egy teát és aztán leülsz). És persze ne egyben akarj megtanulni mindent, mert akkor hamar sok lesz, kiesel belőle és kezdheted előről.
A legfontosabb asszem, hogy célt találj. Láttad a World press fotókiállítást? Idén két magyar képe is díjazott lett. Nem szeretnél felnőttként is fotós lenni?
Ha van valaki, aki szimpatikus az osztályodból, végy egy nagy levegőt és menj oda hozzá. Akármivel. Lehet, hogy egyszer az ellenkezője fog megtörténni (velem ez volt). Vagy a padtársaiddal próbálj meg társalogni. Lehet, lesz egy-két olyan tapasztalat, hogy rájössz, mégse ők lennének a legjobb barátaid, de így találod meg majd akár azt az egyvalakit. Esetleg kereshetnél valami szakkört az érdeklődési köröddel kapcsolatban, ha belefér az idődbe. A fotóiddal pályázhatnál, a sikerélmény motiválna.
Iskolapszichológust mondanám még... én is többször elgondolkoztam már rajta, hogy felkeresem, ő talán tud valami okosat mondani alapon.
És még valami: ez mindenkinek más, de mi az elképzelésed a világról? Úgy értem, van-e szerinted egy "felsőbb erő", Isten, valaki/valami? Ha igen, megpróbálhatnál hozzá fordulni, mert Ő tényleg mindig veled van és nem hagy el, komolyan megsegít, akárkinek nevezed is.
Remélem tudtam valamit segíteni, és azt ajánlom, hogy először is szánd rá magad most valamire (akár csak a holnapi matekleckére) akár ülj le gondolkodni a jövődről és mindenképp terveket készíts, olyanokat, amelyben (neked tetszően) élsz. Jobbulást, tényleg.
válasza: válasza:"Ha szeretsz alkotni, máris meg van az út az emberek szívéhez egy jó képen vagy fogalmazáson keresztül."
A mostani emberek nem tudják értékelni a verseket, rajzokat, fotókat. Csak rámondják hogy ez tök jó, ennyi.
Minek segíteni beteg gyerekeken, öngyilkos jelölteken (stb.)? Neked ki segít amikor most szükséged van rá?
Senki.
"És még valami: ez mindenkinek más, de mi az elképzelésed a világról? Úgy értem, van-e szerinted egy "felsőbb erő", Isten, valaki/valami? Ha igen, megpróbálhatnál hozzá fordulni, mert Ő tényleg mindig veled van és nem hagy el, komolyan megsegít, akárkinek nevezed is. "
Ha isten létezik is, nem fog segíteni senkinek. Mindenkinek a saját erejéből kell sikerre lelni.
válasza:Most pénteken ráérsz?
Írj rám kérlek.
válasza:9: nem nyitok off vitát, de van, akinek ez adja az értelmet, hogy éljen. Nyilván nem mindenkinek, de akkor kérlek írj te valamit, ami szerinted segíthet.
Attól függ, hiszed-e. Ha nem hiszed el, akkor a legnagyobb szerencse is véletlen marad, ha elhiszed, akkor segítségnek "tudod be".
De nem, határozottan nem mondom azt, hogy másokért áldozza fel magát vagy hogy ne akarjon semmit a maga erejéből megtenni és 100% támaszkodjon másra. Szerintem írtam is, hogy küzdeni kell.
Egyébként: ne nekem írj, hanem a kérdezőnek, mivel nem rólam szól a kérdés hanem róla. Ha úgy érzed, van mit korrigálni a válaszomon, akkor azt is neki magyarázd el, hogy neki segíts vele, nem?
(ismétlem, nem vitatkozni akarok, itt lezártam, mert utálom a két válaszadó közti tématerelő beszélgetést, ami eltereli a figyelmet a geradeaus érkező válaszokról)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!