Nem látom értelmét az életemnek. Mit tegyek?

Ritkán tudom kiadni magamból az érzéseim, sosem voltak igazán barátaim, es egyszerűen úgy érzem néha, hogy felemésztem magam. Fiú létemre valamikor csak vagyok és elsírom magam, ha egy egyedül vagyok. Ritka az, ha tudok valakire támaszkodni.

S a további életem, a felnőtté válásom értelmét különösen nem látom. Egyszerűen tanulni is érdektelen vagyok. Nem vagyok hülye, nem lennék hozzá lusta se, egyszerűen csak görcsbe áll a gyomrom. Van, amit szívesen csinálok, mint egy fogalmazás írása. De igen, ebben ki is merült a suliban minden örömön.

Gimnazista vagyok, az osztálytársaim jelenleg közömbösek, senkivel nem tudtam jóban lenni igazán.

Én vagyok a szürke kisegér, a folt, aki szünetekben is csak ül és néz maga elé.

De nem is vágyok igazán barátokra, társaságra, introvertált vagyok.

Egy személyre lenne szükségem, akinél érezhetem, hogy fontos vagyok számára, és ő is nekem. Meguntam azt, hogy nem tudok senki se szeretni, a szociális életem is teljes nihil.

Ha hétvégente kimozdulok otthonról, akkor is maximum a hobbimnak, fotózásnak hodolok.

Az alkotásban, mint a fotózás, versírás, fogalmazgatásban örömöm lelem, de nem emelkedek ki igazán belőlük.

Mivel a tanulásra nincs motivációm, a későbbiekre sem.

Valószínűleg egyedül rohadok meg valahol, adósságokat halmozva, magamban roskadva, mígnem végre el nem tudom határozni, hogy véget vessek az életemnek.

Iskola stressz, ahogy a család is.

Ha megpróbálok egy személy felé nyitni, az is mindig balul sül el számomra.

Mi értelme egy ilyen Derékszögek által közre zárt létnek, amely zokszó nélkül adja át magát a közönynek és a monoton szürke mindennapoknak?

Táplálkozás, ürités, alvás, a végtelenségig ismételni az örök hétköznapok rítusát, amelyben fikarcnyi boldogságot sem találok.

Meguntam.

Meguntam, hogy nincs senkim, és semmim, és a horizontomon nem látok, mert egy végeérhetetlen domb az egész.

Meguntam, hogy álomba sírjam magam minden egyes nap.

Meguntam, hogy vegetálva éljek túl a holnapra.

Meguntam, hogy csak vagyok,semmi több.

Itt vagyok egy értelmetlen értelemmel, mert nem tudok a létemmel mit kezdeni.