Hogyan lehet megbirkózni azzal, ha valaki 25+ és soha nem volt partnere, még csak nem is csókolózott?

Én is szeretek sokat gondolkodni, de én legalább optimista vagyok és az önbizalmammal sem szokott gond lenni :D

23 évesen nekem se volt senkim (jó, csók már volt, nagy kaland), 1 év múlva lett, azóta is együtt vagyunk. OK, hogy én nő vagyok, de most 40, ő fiatalabb és tetszem neki (rejtély, miért) :D Én is agyalhatnék azon, hogy lecserél egy fiatalabbra vagy szebbre, de miért cselekednék ilyen hülyeségeket, azt nem tudom.

Igenis egy 40 éves fickó lazán hódíthat. Csak ne gondoljon ennyit a dopaminra, önbizalmat anélkül is lehet szerezni, hogy nagy szociális élete lenne.

Mintha neked az igen fiatal nők kellenének... Talán ne legyél ennyire beszűkítő.

A gyúrás pedig nem rossz tanács. Ha nőd nem lesz (mert ahhoz önmagában kevés), akkor is jót tehet a közérzetednek...

És mi a helyzet a másik véglettel, erre nem gondoltatok?

Milyen élete lesz azoknak, akik 25 éves korukra teljesen kiélték magukat, évente volt 3-4 partnerük, buli-buli hátán?

Teljesen ki vannak égve fizikailag, mert érzelmekről, nagyjából a 4. párváltás után kár is beszélni...

Velük mi lesz? Alkoholizmus?

Gondolom nehéz lehet.

Egy rokonom ugyanígy volt. Tipikus informatikus sztereotípiáknak megfelelő fiú. Nagyon kövér, igénytelen, zsíros hajú, korpás, szuvas fogú, büdös, lukas zoknis pasit képzeljetek el, természetesen nulla önbizalommal.

Ez többnyire a szüleinek köszönhető egyébként, akik nem adták meg neki a támogató alapközeget. Erre jött rá a későbbiekben az iskola, ami csak erősítette a negatív hatásokat. Teljesen antiszociális, visszahúzódó, önbizalomhiányos, unalmas alakká formálta az élet.

Idővel egyre szomorúbb és depressziósabb lett, hiányzott neki egy társ.

Aztán egyszer csak szerelmes lett egy lányba. Fogyott vagy száz kilót kemény diétával és edzéssel. És a lányt "lenyúlta" az egyetlen és legjobb barátja (aki szintén olyan mint a történetem főhőse, csak éppen jobb külsővel áldotta meg a genetika). Nem igazán happy end, ugye?

Nos, kedves olvasók, vajon mi történt ezután? Mélypont.

Aztán lassan elkezdett normalizálódni a helyzet, visszahízott jópár kilót, majd a munkahelyén elkezdett udvarolni egy lánynak. Aki persze kijelentette, hogy csak barátság jöhet szóba, ne kaparjon. Ezt a lerázást, már jól ismerte a főhősünk, de azért próbálkozott, mivel veszteni valója nem volt.

Aztán valami csoda történhetett, mert mégis összejöttek. Azóta sem lett igényesebb, sőt még hízott is. A lány sem egy szupermodell, de pont hozzá való.

Azóta összeköltöztek és évente többször járnak utazgatni távoli országokba, mivel mindketten elég jól keresnek.

Azért írtam le a történetét, hogy lássátok létezik ilyen is. Nyilván meg lehet halni egyedül is, de azért logikusabbnak tűnik, ha az ember próbálkozik, ha már úgysincs veszteni valója.

Dopamin nem csak a szexből és szocializációból származik, hanem például a mozgásból, éneklésből, napsütésből, B6 vitaminból és cinkből. Akár itt is lehet kezdeni, ezek egyikéhez sem kellenek emberek.

Néha a motiváció onnan jön, hogy elhatározod, hogy NA akkor most csakazértis kezdek valamit magammal. Valami miatt kevés az önbizalmad (értem én a kevés dopamint), de mitől nőne?

Elmondok egy titkot: az értelmes nőknek nem ugyanaz kell, mint a kislányoknak. Nem menőzni akarnak a haverjaik előtt, hanem a biztonságot, megbízhatóságot, megértést keresik a partnerükben. A biztonságba az anyagi biztonság is beletartozik (nem kell milliomosnak lenned, de állj meg a saját lábadon). Az sem árt, ha nem vágsz mindig fancsali képet és nem állsz mindenhez cinikusan. A külsővel kapcsolatban meg annyi, hogy legyél ápolt, tiszta.

Ennyi kell a nőknek. Meg az, hogy tisztában legyél a saját erősségeiddel és gyengéiddel, és az igényeidet is ahhoz igazítsd.

Nekem az égvilágért nem kellene egy nagyon szociális, bulizós valaki, nem bírnék vele lépést tartani. És több ismerősöm van, akiknél a nő az idősebb. Egy másik ismerősömnek 24 évesen volt az első szexuális kapcsolata. Bőven van időd!

Üdv.,

Egy 28 éves, boldog házasságban élő, diplomás nő