Hogyan tudnék változtatni a jelenlegi életemen? (Több lent)
Az utóbbi időben nagyon rossz állapotban voltam :/ kb. 1 hete másra sem tudok gondolni, mint hogy nem akarok ember lenni és egy másik világban akarok élni. Ahol van szociális életem, vannak barátaim, szerető családom és minden problémát együtt meg tudunk oldani. De nekem ez nem megy. Szinte teljesen antiszociális lettem, utálom az embereket, konkrétan érzelmeim alig vannak. Leginkább az zavar, hogy a tesóm mondjuk szomorú és nem tudok vele mit kezdeni mert egyszerűen nem érdekel. És valahol nekem ez rohadtul fáj, hogy ennyire lesz*rom a saját tesómat :c a gondjaimat és az érzéseimet nem mondhatom el senkinek, mert félek hogy nem értenék meg. ,,Lenyelek minden érzelmet", nem mutatom ki a dühömet, a szomorúságomat, se semmi mást. Most már a gyilkolás felé evezek, úgy tűnik. De én ezt nem akarom. Szeretnék normális ember lenni mint bárki más. Kívülről úgy tűnik hogy elfogadtam magamat, mint egy kicsit hülye, de kedves lány. De kezdem úgy érezni hogy lassan már a kedves se lesz jellemző rám. Sirni nem sírtam hónapok óta pedig lenne rá okom (nem komoly, de akkor is).
Köszönöm hogy elolvastad ezt a hosszú monológot. Kérlek ne higgyétek azt hogy csak sajnáltatni akarom magamat, mert nincs szükségem rá. Csak élni szeretnék. A lényeg pedig, hogy volt már valaki így? És ha igen akkor hogyan mászott ki belőle? Köszönöm a válaszokat előre is :)
Hány éves vagy?
Nekem volt egy ilyen időszakom, és hiszed vagy sem, de engem a zene segített túllépni a problémáimon, igaz tipikus tini problémák voltak, de akkor is. :)
Fel a fejjel!
Szia! előző vagyok :)
Én 18 éves vagyok, nekem 3-4 éve, tehát te korod beli voltam, volt egy olyan időszakom, hogy elképesztően szerelmes voltam egy lányba, minden nap láttam, de amikor a közelébe értem, egyszerűen lefagytam. A szüleim zaklattak a tanulással meg a többi hülyeség, én meg egy külső szemlélőnek az a tipikus lázadó voltam, de valójában egész nap sírni tudtam volna. Szerencsére volt egy nagyon közeli barátom, aki ugyan lány volt, és volt már akkor barátja, de teljes mértékben meg tudott érteni engem. Napi szinten "sajnáltattam" magam neki :D
lehet ciki, de ilyen voltam na. És engem ez, meg a zenehallgatás segített túllépni ezen a korszakon. 80-90-es évek beli rap-et hallgattam, főleg a szöveg fogott meg. 2pac az örök. :D
Mostmár egy kiegyensúlyozott életem van, van barátnőm, erős gimibe járok, sok barátom van. Szóval túlléptem ezen. :D
Csak fel a fejjel, neked is sikerülni fog, biztos vagyok benne. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!