Mit tegyek, hogy legyen életem?

Nincs 1 barátom se, nem is voltak soha.. Utálom az embereket és a társadalom is torz, de sok helyen olvasni, hogy mindenki megtalálja a saját közösségét idővel..

17 éves vagyok, a családommal kb soha nem beszéltem, semmit nem tudnak rólam szerintem, nem fogtam meg soha életemben senkinek a kezét és nem is öleltem meg senkit sem, olyannyira rosszul leszek mikor ezekre gondolok, hogy elkezdek szédelegni és legszívesebben eltűnnék örökre mindenki elől..

én nem tudom hogy mit tehetnék, változtatni ezen már késő szerintem, olyan szinten nem törődik velem senki, hogy felse fogják a létezésem... Egyszer szólt hozzám egy osztálytársam és ezt mondta: "hónapok óra nem láttalak" 2 napot ha hiányoztam egy kisebb megfázás miatt akkor, ott abban a pillanatban azt hittem felrobbanok.. a suliban enyém a megfigyelő szerep, sehova sem tartozom, csak hallom ki miről beszél és már unom, már így a 3. évet töltjük együtt és feltűnt, hogy csak ugyanaról beszélnek megállás nélkül és semmi értelmes dolog, egyszerűen semmi, én nem értem az embereket? lehetséges, hogy tényleg soha nem lesz kapcsolatom a külvilággal.. A szürke mindennapok bekebeleztek .. felkelni, suli, edzés, tanulás, anime és ezt újra, meg újra és újra minden egyes nap, a párnám az egyetlen barátom, már magányomban beszélek hozzák, belelehet örülni ha az ember ennyire elfordul a világelől? nem akarok őrült lenni, de nem akarom magamat megjátszani pár ismerősért sem, valahol legbelűl én nagyon beszédes vagyok de én ezt nagyon nehezen tudom felszínre hozni. Nincs életem...

1 kis hang még valahol nagyon mélyen talán tudok változtatni, de én nem tudom, hogyan kéne.

Mit tegyek, hogy legyen életem?