Mit tegyek hogy izgalmasabb legyen az életem?

Egyetértek az előzővel. Én az iskolás éveim jelentős részét kiközösítve és folyamatosan a gúnyolódások céltáblájaként töltöttem, szóval én is simán lehetnék most ilyen kisebbségi komplexusos, antiszociális egyén, mint te, Kérdező. És nem tagadom, volt időszak, amikor valóban ilyen voltam.

Aztán szép lassan (hangsúlyozom: LASSAN, tehát nem egyik napról a másikra) levetkőztem ezt a mentalitást, mert tudtam, hogy nem akarok én ilyen lenni és bíztam benne, hogy nem mindenki olyan gonosz a világon, mint azok, akik folyton szekálnak.

Tisztában voltam a jó tulajdonságaimmal és azokra igyekeztem rágyúrni. Barátkoztam az iskolán kívül, így lett társasági életem is, évről-évre pezsgőbb. Aztán miután elvégeztem a gimit és elmentem szakmát tanulni, az ottani osztályomban tiszta lappal indultam és lehetőségem volt új barátokat szerezni. És szereztem is! Merem állítani, hogy életre szóló barátságokat kötöttem ott, fiúkkal-lányokkal egyaránt, akikkel még most, a sulink befejezése után is rendszeresen összejárunk találkozgatni, bulizni, egymás búját-baját kitárgyalni. Most szerdán lesz a legközelebbi ilyen összeröffenésünk :)

Szóval a lényeg: ha nekem ment, neked miért ne menne?? :) Nyitottnak kell lenni és elhinni, hogy igenis benned is van szeretnivaló dolog, csak maximum nem mutatod meg.

Hidd el, jobb ezt az életet lazán, viccelődve, élményekkel gazdagodva eltölteni, mint szürke kisegérként! ;)

22/F

A kisebbségi komplexusod kéne elhagyni, mert ez a leggátlóbb dolog. A félelem hogy kiröhögnek, hulyének néznek, kibeszélnek... Az érzés, hogy hasznavehetetlen vagy és mindig kevesebb másokhoz képest... Semmire nem jó, csak jobban magadba fordít. Az egész az agyad szüleménye...

Csak magadat gátlod vele! 99.9% hogy senki nem fog kirángatni téged ebből az állapotból. Ez nem egy film. Az emberek többsége nem veszi észre ha neked önbizalomhiányod van, ők csak azt veszik észre ahogy bánsz velük, amint előadod magad. Ha visszahúzódsz azt hiszik nem érdekled vagy lenézed őket...

Úgy tudod legyőzni ezt a mérgező beidegződést, hogy harcolsz ellene. A saját agyad ellen. Mert abban van ez az egész gátlás és félelem.

Mikor hozzászólnál valakihez de megállít a görcs, hogy ilyen-olyan rossz fog történni tudatosítsd magadban, hogy ez csak egy gondolat. Nem látsz a jövőbe, csupán múltbeli kudarcok emléke tart vissza. Csak gondolod, hogy az a rossz fog történni.

Ha rájössz, átérzed, és tudatosítod magadban, hogy X egy gondolat, és azt is, hogy miért, akkor már kontrollban állsz az agyad felett. (Ami egyébként azért ilyen korlátoló, mert evolucionális szempontból az ismétlődő dolgokból szokást akar csinálni, hogy biztonságban tartson.)

Ilyenkor felfrissültebbnek érezheted magad, és bátrabbnak is.

Innentől már gyakorlás kérdése a dolog. Képes vagy fegyelemmel 'újraprogramozni' az agyad. Kezdheted kisebb dolgokkal, aztán ha azokat már megszoktad, építhetsz rá újból. Vagy ahogy szeretnéd.

Jó ötlet a sikereidre fókuszálni, minimum a nap végén lefekvés előtt összegezni hogy mit értél el. Nem is annyira a végeredmény, hanem az, hogy csináltál egyáltalán valamit, a lényeg.

Nagyon kicsi dolgok is számítanak. Például..

Ma órán egyenes háttal ültem

Rámosolyogtam egy idegenre akit soha többé nem látok

Megpróbáltam magabiztosan szólni a pénztároshoz

Felfedeztem egy új utat hazafelé

Akármi amit kitalálsz és szórakoztat

Ha magadat jobban értékeled az meglátszik, és mások is jobban vonzódnak hozzád (nem feltétlen Úgy, de érted).

Ha szeretnéd beszélgethetünk. Én is hasonló problémákkal küzdök.

Annyit pedig már elmondhatok rólad, hogy értelmesnek tűnsz.

Szia!

Először is. Én mindig az osztályközösség magjában voltam, élveztem nagyon. Ha nem is mindenki szeretett, ismertek (legalább hallásból, látásból). Viszont volt egy időszak, egy nyár, amikor olyan öntelt lettem, hogy a barátaim nem akartak velem lenni (ez általános 8. év vége után volt). Ezalatt az idő alatt én nem zenét hallgattam, hanem feszt játszottam valami mmorpg-vel. Teljesen nem tudom átérezni ugyan a helyzetedet, mert néhány emberrel tartottam a kapcsolatot (minimálisan), de ismerek olyanokat, mint ahogy te leírtad magad. Néhány lépésben le is írom, hogy szerintem mikre kéne törekedned.

1.: Ez lesz a legnehezebb. Elfogadni azt, hogy valaki kinevet. Elfogadni, hogy nem lehetsz mindenki szemében tökéletes, nem vagy valamiben olyan tehetséges, mint az a személy. Ha megtanulod, hogy nem elfordulsz és sírsz, ha valaki poénkodik rajtad, akkor az már egy jó lépés.

2.: A lányok általában megértőek. Keress egy visszahúzódóbb lányt, akit ismersz, beszélgess vele. Egyszerűen nem LEHET olyan, hogy a te természeted annyira rossz legyen, hogy sosem találhatsz barátokat. Ha találsz egy barátot/barátnőt, akivel megtudod osztani azokat, amiket ide leírtál, akkor már jó úton haladsz. Itt teljesen személytelen a tanácsadás, mert csak ebből a néhány sorból tudunk megítélni, amit leírtál magadról. Viszont ha valakivel mondjuk 1 hónapon belül folyamatosan beszélsz, akkor ő jobban megismer, a tanácsai is személyre szólóbbak lesznek, jobban megragadnak benned.

3.: A változás nehéz, főleg jó irányba. Valami új felé nyitni mindig nehéz. De ebből ismerszik meg az ember valódi énje, hogy az igazán nehéz döntéseket/helyzeteket hogy tudja kezelni. Szóval ha esetleg bekerülsz egy társaságba, ahol te vagy a zöldfülű, és bánt, hogy még nem értesz semmi poént, amin nevetnek, semmi közös sztorit, akkor NEM SZABAD feladni. Az idő telik, ha a társaság része maradsz, akkor már lesznek olyan sztorik is, amiken te is tudsz nevetni, része vagy.

4.: Sose félj kipróbálni valami újat. Persze itt nem a nehéz drogokra gondolok, hanem például valami új sportra, frizurára, öltözködési stílusra, zenére, esetleg alkohol kipróbálására (mértékkel eleinte :D ...meg utána is). Minél több dolgot ismersz meg, annál több lehetőséged lesz közös témát találni valakivel.

5.: Találj valami olyat, ami önbizalmat ad neked. Nekem ez a thai box. Eleinte az edzéseken persze megvertek engem is (nem véresre vagy csonttörésig, általában tisztában vannak vele, hogy nem szabad agyonverni az újakat), de nem adtam fel, ahogy telt az idő, egyre jobb lettem. Tudom még javasolni a konditermet is. Ha megkéred a tulajt, vagy valami személyi edzőt, akkor ők megtanítják neked a gyakorlatokat, aztán a teremben pedig sok ember van, akikkel 1-1 szett között tudsz beszélgetni.

Ahogy ezeket olvasod biztos, hogy elképedsz, hogy te nem leszel képes ilyen lépéseket tenni. Ez viszont kamu. Hazudsz önmagadnak, mikor azt mondod, hogy nem vagy képes valamire. Emberből vagy, az ember pedig az akaraterejétől és céltudatosságától az ami. Nem 1ről a 2re kell, hanem szépen fokozatosan. Először például valami chat oldalon 'megtanulni kommunikálni'. Aztán nyitni személyesen is az emberek felé. A motivációd pedig legyen a jövőd. Ha most nem cselekszel, akkor nehogy arra ébredj egy nap, hogy már késő. Vagy az, hogy érzed, hogy kell a változás.

Lenne még néhány jó tanácsom, ami most kicsit durván fog hangzani.

"Bocsánat hogy ha nem érthetően fogalmaztam meg a mondataimat,de nem tudom hogy mi a helyes mert nem beszél velem senki és így nem tanultam meg rendesen hogy kell "kommunikálni". :/"

Ha odajönnél beszélgetni hozzám és benyögnél egy ilyet, akkor valószínű ott is hagynálak. Ez önsajnálat, ebből senki sem kér. Mindenkinek megvan a maga baja, ne támadd őket le egyből a saját gondjaiddal. Először csak ismerd meg őket.

Bocsánatot csak akkor kérj, ha jogos. Ha valakit megbántasz, fájdalmat okozol neki, vagy bárhogy hátrányba kerül miattad. Azért ne kérj bocsánatot, aki vagy. :)

Egyik barátomnak kegyetlen kicsi az önbizalma, ő is folyton bocsánatot kér mindenért, ami nem is az ő hibája. Néha már nagyon idegesítő, de alapvetően jó ember.

Ha úgy érzed, hogy kihasználnának, állj ellen. Ne akarj annyira megfelelni az embereknek, hogy a 10 fős társaságot te hívod meg egy körre, rendelsz nekik pizzát, stb. Tanulj meg nemet mondani az ilyenekre, ha pedig nem akarnak emiatt barátkozni veled, akkor hagyd őket. Akik kihasználnak csak, azok nem barátok.

Záróként egy utolsó tanács. Ha még nem láttad a Dokik című sorozatot, akkor mindenféleképpen nézd végig. Vicces, jó a sztori és van benne sok elgondolkodtató jelenet, monológ is. Többek közt ez az idézet is onnan van, ami talán a legjobban ráillik az életre:

NOTHING IN THIS WORLD WORTH HAVING COMES EASY! (A világon semmi sem jön könnyen, ami értékes.)

I feel it, bro! :c

Merre laksz?