Csak én érzem ezt így?

Szóval sok ember azzal jön, hogy én nem csinálok semmit csak egész nap otthon ülök.

Akkor elmesélem az elejéről:

hazajöttem épp külföldről és gondoltam húdejú, hogy ha már itthon vagyok, beszélek pár ismerősömmel (távoli-közeli) facebookon, hogy csináljunk már együtt valamit.

Például volt egy ismerősöm akit próbáltam rávenni, hogy menjünk el futni, mondjuk ő egy lány volt akit a vonaton ismertem meg. Én amondó vagyok, hogy ha elmegyünk futni, iszunk egy üdítőt, elköszönünk, stb, tökre feltöltöttük volna egymást.

Ehelyett ő nem akart eljönni futni de facebookon kiöntötte nekem még a lelkét is amikor meg meguntam és kicsit durvábban rákérdeztem egyszerűen letiltott.

De ezen kívül egy rakás embert kérlelek különböző dolgokra, és egy kivételével akivel eljutottam egy kávézóba az összes húzza halasztja, lemondja, facebookozásba húzza a kapcsolatot.

És akkor azt veszem észre magamon, hogy ülök otthon egész nap és piszkálom az embereket hogy csináljunk már együtt valamit de senki sem ér rá, sőt, úgy veszem észre, hogy ők is inkább egyedül ülnek otthon és a facebookon izélnek minthogy elmenjenek.

És akkor én nem pont arra akarok kitérni, hogy milyen rossz is a facebook, meg minden, hanem egyszerűen arra, hogy ilyenkor a másikon is múlik az, hogy nekem milyen a társasági életem, és mindenki megengedi magának azt a luxust, hogy inkább begubózik minthogy valamit csináljunk.

És ez a kór egyre inkább terjed és már antiszociális mindenki.

És pont külföldről hazaérve, ahol motoroztam, jéghideg svéd tóban úsztam, futottam, túráztam, horgásztam, grilleztem mindenféle emberekkel, nagyon fura azt tapasztalni, hogy velem még a viszonylag közeli ismerőseim sem akarnak mondjuk futni vagy kávézni eljönni mert csak és inkább megy a szappanopera a facebookon.

Most akkor el kéne engednem ezeket az embereket?

El kéne engednem már bocs de úgy kb a MAGYAROKAT? mert úgy érzem ez az apátia az egész nemzeten ott ül szinte.

És akkor leírom a végét, amivel vissza is térnék az elejére, (olvasd vissza)

pár hét múlva meg megkapom ugyanezektől az emberektől (ha saját kínjukban nem tiltanak le mert azzal megoldást látnak az életükre) hogy ők ugyan azért nem mennek el velem mert folyton csak otthon ülök és nem csinálok semmit.