Ha azt kérdem emberektől, hogy mi a véleményük a szeretetről, akkor miért néznek furcsán? Mi a baj ezzel a kérdéssel?

Igazából azért, mert aki nem szenved hiányt belőle az természetesnek érzi, hogy kap és mellékes témává válik neki.

Ez olyan mint amikor gazdagnak kezdesz el pénzről beszélni. Hülyének fog nézni, mert neki sosem volt vele gondja.

Szerintem nincs baj ezzel a kérdéssel. Elsősorban azok néznek furcsán, akik kapnak belőle folyamatosan, így nem érzik hiányát.

Egy ideje eltűnődtem, mennyire kevés van a szeretetből mai világunkban. Igaz, hamarosan itt a Karácsony, de sajnos nem fog változni semmi, és ez baj... 2 nap után minden a régi.

Visszagondolok, nagyszüleim, dédszüleim kora mennyire más volt. Nagyon-nagyon tartották a rokonságot, egymással a kapcsolatot, gyakran mentek egymáshoz segíteni. Több volt a vallásos ember (pedig egy jó ideig ez tiltott volt), vasárnaponként sok ember találkozott egymással. bevallom őszintén, én pl. járok templomba (orgonálok), de azt veszem észre, miután vége a szertartásnak, mindenki rohan haza, régebben utána még elbeszélgettek az emberek egymással. De nem mindenki hívő, más példát is lehet hozni. Az élet egyéb területén és más intézményekben is hasonló a helyzet, legyen az egy bolt, gyógyszertár, orvos, hivatal.

Sokszor pedig egy-két szeretetgesztuson, egy jó szón múlana az egész, nem kell nagy dolgokra gondolni; egy mosoly, "hogy vagy", egy kis türelem, elnézés, stb. Máris nem lenne olyan szürke a világunk, amire a napokban még az időjárás is rátesz.

Községben élek, de előfordul, hogy már itt sem köszönnek vissza, pedig nálam jóval fiatalabbnak is odaköszönök. Többen szemlesütve haladnak tovább...

Egy idős néni mondta nekem, ha nincs szeretet, mindennek vége, de ez tényleg így van.

Újévi fogadalomnak szerintem elég annyi, jövőre türelmesebb, megérőbb, szeretőbb ember leszek...

39/F