Miért nem vesz észre sehol soha senki?

egyszerűen nem értem....akárhova megyek nem vesznek észre vagy nem foglalkoznak velem...tény hogy zárkózott vagyok kicsit de azért próbálok nyitni mások felé....a fiúk sem szólnak hozzám soha...olyan mintha nem is léteznék...néha mondjuk jó hogy ilyen vagyok de nincsenek barátaim :( sokszor alszok el sírva mert mikor próbálok barátságos lenni annak is az a vége hogy mindenki sz*rik rám....most megyek új suliba és a 30 emberből 5 tudja a nevemet pedig volt gólyatábor is ahol próbáltam összebarátkozni az emberekkel...sokszor van olyan is hogy csak random nekem jönnek az emberek mintha észre sem vennének...pedig általánosban 8.ban mikor már volt pár ember aki felfogta hogy nyolc éve kerülget valakit akit nem is ismer na szal ők megmondták hogy jó humorom van és nevettünk is sokat....ez valóban igaz de ha senki nem vesz észre nem tudok poénkodni....vannak még olyan "különleges képességeim" hogy lány létemre trombitázok, jól tanulok, nagyon hajlékony vagyok, empatikus vagyok meg ilyenek...de ez sem érdekelt soha senkit....a lényeg az hogy nemtudom miért vagyok olyan mintha hangszigetelt üvegfallal lennék borítva...rengeteget sírok emiatt, borzasztóan félek az új sulitól és egyre depressziósabb leszek attól hogy olyan mintha lenne a világ én meg valahonnan egy dobozból/gödörből/lyukból nézném hogy mindenki milyen jól elvan. /egy 15 éves elkeseredett láthatatlan lány:(/