Akik szintén szociofóbiásak, hogy alakítottak ki barátságokat és találtak párt?

"alakítottak ki barátságokat"

nem

"és találtak párt?"

nem

Ez túlságosan felvilágosító jellegű volt.

Én most inkább ültetek egy babot és elnevezem bécinek.

Állat nem egyenlő ember.

Növény nem egyenlő ember.

Félek az emberi kontaktus helyettesítésére nem alkalmas maradéktalanul egyik sem.

Olyan köröket érdemes keresni, ahol nagyobb számban elfordulhatnak szociofóbiások, szigorúan békés hajlamú szociopaták és mizanthrópiások.

Pl.: furry fun kultúra, ezoterikus csoportok egy része...

Recept nincs rá, de az biztos, hogy egy szociofóbnak SOK barátja és párja nem lesz.

Nekem kapcsolatom volt, szociopata, közös megegyezéssel szakítottunk kulturáltabban, mint az utca embere.

Barátom három van, de legalább megbízhatóak. Egy szociopata, egy komplexusokkal teli, és egy tök normális ember az utcáról!

Egyszóval jó a realizmus, de a pesszimizmust hanyagoljuk, lehet így élni és ismerkedni.

Nekem így régóta nem az volt a legfontosabb, hogy "barátokat" találjak, legalábbis nem akartam senkit kivételesnek nevezni, mint barátomat.

Hiszen sokáig az volt, hogyha valaki a barátommá vált, - olyan barátommá, aki egyedüli a társadalommal szemben-, egy ideig jól éreztem magam mellette, mégis megromlott valami utána. Ilyenkor lép fel az az általános bizalmatlanság, amit minden szocfób nehezen kezel, amikor csalódik.

Egyszerűen próbálok minél inkább leküzdeni ezt a fóbiát, legyűrni a gátlásaimat, egyszersmint nem komolyan venni az egészet.

Nekem már abból is vidám élményeim vannak, amikor ismerkedem, vagy barátkozom. A lényeg, hogy nem muszáj megrögzött elvárások közt kapcsolat, vagy mély barátság szövődjön belőle. Elsősorban akkor találhatok, ha egyáltalán keresek.

Gyakran azt látom, hogy még az sem talál magának igazbarátot, vagy szerelmet, akiben nincs szociofóbia. Én meg az ilyen gátlás-nélküli, kiegyensúlyozott embereknél is türelmesebb vagyok.

Nem tudhatom, milyen receptet vársz a "kialakításra", simán csak próbálkozni kell, amennyire kitelik.

Szerintem egyszerűen az fontosabb, hogy a saját gátlásaimon tegyen túl magam, mintsem az, hogy másokat "megtaláljak".

Párt sehogy. Voltak próbálkozásaim társkeresőn és itt is, aki nem sürgette a találkozást, azzal néha egész jól elvoltam egy ideig.

Barátot mindig a perifériáról, és kis túlzással mindig csak 1-et egyszerre, az utolsó tartósnak bizonyult.

Az engem érdeklő témákról amúgy én is gond nélkül elbeszélgetek vadidegenekkel is, akár kezdeményezni is hajlandó vagyok. :)