Miért érzek így? Fel fogom ezt valaha is dolgozni?

Nemrég meghalt az általános iskolai tanító nénim. A hatására iskolát váltottam 3.-os koromban, mert nagyon rossz volt az osztályom magaviselete, és így képtelenség volt tanulni.Nemrég megtudtam,hogy meghalt.Nagyon beteg lett,és hamar megtörtént.Mikor megtudtam, alig fogtam fel, és már jó pár nap eltelt, folyton rá gondolok, annyira megrázott az egész. Eléggé marcangolom magam, mert még kb. júniusban volt egy rendezvény a régi sulimban,amin láttam,és lett volna lehetőségem odaköszönni,váltani pár szót,de nem mentem oda,egyrészt a tömeg miatt,másrészt azért,mert nem volt egyedül.De akkor még én sem tudtam,hogy ez lesz,és szerintem senki más sem.Mikor sulit váltottam,nem nagyon foglalkoztam a régi sulimmal,mert ezzel nekem új fejezet kezdődött. Viszont nagyon fáj,ami történt,mert ez a tanár nagyra becsült engem,és rendes volt velem. Nagyon jó szívű és humorú volt. Talán azért is bánt ennyire, mert hidegzuhanyként ért a hír,nem is tudtam,hogy beteg.És most folyton arra gondolok,milyen jó lett volna,ha azon a rendezvényen váltok vele pár szót...Tudom,hogy el kell fogadni,úgysem tudok változtatni a tényeken, de nagyon fáj.