Fel lehet ezt dolgozni valaha? Vagy mar sosem leszek teljesen no?

Olyan nincs, hogy "elotte semmi erre utalo jel nem volt".

De volt, csak nem vetted észre!!!

Sírd ki magad, aztán kezdj új életet, hacsak nem akarsz a diliházban kikötni, teljesen feleslegesen!

Ő röhög rajtad, te pedig egy ilyen ember miatt akarod kikészíteni magadat???

Kapj már az eszedhez! Ez ilyen személy a férfi nevet se érdemli meg!

Tudom, nehéz feldolgozni, menj pszichológushoz, nézz motivációs videókat! Ezek segíteni fognak a nehéz időszakban!

De ha csak emészted magad, a nagy semmiért, akkor tönkreteszed az életedet és saját magadat is! Megéri ez neked?

Minden kátyúból van kiút, ha megkeresed, van hozzá akaraterőd, célod és kitartásod hozzá!

Ha egy ilyen gerinctelen alak miatt tönkre akarod vágni az egész életedet, akkor hajrá, gyerünk, folytasd amit elkezdtél! Ha nem, és újra vidám és boldog akarsz lenni, akkor tegyél érte, hogy újra vidám legyél!

Minden csak rajtad múlik, máson nem!

A tetteidért vállald a felelősséget!

Sok sikert! :)

Nem te vagy az egyetlen, én már annyi hasonlót atéltem, ami tegnap történt arra is csak legyintek. Ha akarod elmesélem, bár nem hiszem hogy kíváncsi vagy rá.

39/F

ehhez idő kell...nem biztos, hogy elég lesz pár hónap...

de majd látni fogod a "jó oldalát", hogy nem 2 gyerekkel hagyott el a mostani nő miatt...

Első lépésben feljelenteném házasságszédelgésért, ami házasság ígéretével elkövetett csalást jelent, és büntetik. Mivel jegyesek voltatok és 3 héttel későbbre jól bizonyíthatóan esküvőt terveztetek (amihez ugyebár az ő hozzájárulása is szükséges volt) a vád megállna, és lehúznám róla azt, amit csak tudok. Nem árt, ha őt is utolérik a tettei következményei.

Egyébként pedig pszichológust javasolok neked, talpra fogsz állni, mert nem veled van a baj, hanem azzal az alakkal, aki átejtett. A csalódás feldolgozásához idő kell és segítség. Sok sikert hozzá.

A temetésedre egy másik nővel menne, erre gondolj...

Nekem is kemény szakításom volt, igaz, ennyire nem és tudom, hogy s zar. Viszont bennem volt annyi kitartás, hogy úgy gondoltam, hogy egyetlen könnycseppemet sem érdemli meg.

Tudom, hogy ez bután fog hangzani, de nézz ki valakit, akit annyira nem is ismersz és legyél belé plátóian szerelmes. :D Úgy a legkönnyebb túltenned magad valakin, ha jön egy új. Aztán utána meg jön majd valaki, akibe tényleg szerelmes leszel.

Örülj a mindennapi apróságoknak, egy szép naplementének, nekem pl. jó volt, hogy ilyenkor többet jártam kirándulni, mert szeretem a természetet és ott nyugodtnak, felszabadultnak érezhettem magam mindig. És kellemes volt úgy a magány. :) Keress te is valamit, ami kellemesen megnyugtat és csináld azt.

Szakítás után meg feltűnően sokat segítettem idegen embereknek utcán, boltban, stb. ahol csak tudtam és viszonozták a kedvességet és kicsit visszatért az emberiségbe, az emberekbe vetett hitem is.

És tanuld meg, hogy sajnos nem szabad mindent feláldozni valakiért. Én is elkövettem ezt a hibát.

Kitartást! :)

Hasonlóan voltam... Amikor azt hittem rajtam semmi nem segít, számítógép játék függő lettem. Tulajdonképpen elterelte a figyelmem és adott célt, amivel foglalkozhatok, pedig az életkorom miatt mindenki hülyének nézett miatta, sosem voltam nagy kocka.

Ha találsz magadnak szórakozást, bármi legyen is az, az segít vissza kapaszkodni a lejtőn. És pszichológushoz is jártam. Ő is sokat segített. Az idő segít bármilyen klisé is ez... Meg a játékok. :D

Engem is átejtett egy pasi hasonlóan,bár nekünk nem volt esküvő,de ugyanolyan kettős életet élt és csak úgy a semmiből lelépett egy másik nővel. Én azóta sem vagyok teljesen épp pedig már jó 1,5 éve történt a dolog. Sajnos nekem nem segített senki ezért egyedien dolgoztam fel a történteket,pár napig először az ágyat nyomtam,aztán mivel fel sem dolgoztam magamban a dolgot ,tehát el sem jutott igazán a tudatomba,hogy mi történt elkezdtem őrült módon bulizni,vedelni az alkoholt,tehát tönkretenni magam,napok teltek el úgy,hogy kb semmit nem aludtam,foylton pörögtem. Ezt úgy 1,5hónapig folytattam ennek az eredménye a máig tartó plusz 10kg!!!hízásom. aztán ugye amikor újra a négy fal között voltam bulik nélkül akkor jött az igazi összeomlás.akkor tudatosult,hogy mi történt velem,olyan mély depresszióba kerültem mint még soha máskor az életemben. Nem fogok hazudni,de olyan kínszenvedést soha nem éltem át azelőtt mint akkor :( Amiket leírtál hasonló, nem kaartam az ágyból kikelni a halálomat kívántam ,állandóan csak sírtam. Aztán jött egy környezetváltozás,új emberek stb ami elvitte a figyelmem ,és ugye akartam én is a változást,és bár már nem fáj ,mert ugye az idő ami segít ezen a szörnyű fájdalmon,de a lelkem ,a személyiségem összetört. Azóta se bízok egy pasiban sem,nem is vágyok kapcsoaltra,mert én úgy érzem ,hogy mással is hasonló lenne a dolog. már nem az vagyok aki voltam,de nem is leszek soha többé,mert egyszerűen kiölte belőlem azt a jóságot,azt a naivitást,azt a bájt,kedvességet...

amit tudok tanácsolni ,hogy te járj pszichológushoz,én sajnos nem tehettem meg,talán ha ott lett volna mellettem máshogy alakul minden:/

Nálam is volt ilyen azóta ha tudok kersztberakok neki hogy tudja meg mindenki milyen egy szemét ember...

Ha akarod elmesélem.