Vannak itt mások, akik elvesztették minden reményüket, vagy soha nem is volt? Innen hogyan tovább?
Egész életemben különc voltam; már 3 évesen sem akartam más gyerekekkel játszani, és ezek a különbségek a korosztályommal egyre csak fokozódtak. Mára annyira elszakadtam """a valóságtól""" (mi a valóság...), hogy még csak beszélni sem tudok senkivel. Senkinek nem tudom elmondani, hogy mit érzek vagy hogy vagyok, mert bár értik a szavaimat, nem értik hogy mire gondolok velük, nincs meg a kontextus - ezt sem igazán tudom megfogalmazni, egy katyvasz az egész. A beszéd talán nem jó kommunikációs forma.
Kb. 14 éves korom óta kisebb szünetekkel, de folyamatosan depressziós vagyok. Egyetlen kapcsolatom sem volt, sem párkapcsolat, sem baráti, ami kielégített volna, vagy tartós lett volna - ha pedig tartós volt (egy ilyen volt, már nincs), akkor úgy éreztem visszatartott, és nem is értettük egymást.
Nem látom a jövőm, azt sem tudom már, hogy miben vagyok jó. A jogi egyetemet ott hagytam. Nem tudom, mi lesz velem. Egy forintom sincs, úgyhogy nem tudom azt csinálni, amit szeretek. Egész nap a sötét szobámban ülök és próbálom valahogy tompítani a fájdalmat. Előző este / ma hajnalban valamiféle pánikroham tört rám (eddig soha életemben), ami az eddiginél is jobban összetört: hogy pontosan miért, ahhoz most túl sok háttér információt kellene leírnom. Nem tudom szavakkal megfogalmazni a kérdést, ami megszületett bennem akkor. Talán, hogy van-e bárminek bármi értelme, illetve, hogy szabad akarat nem létezik, és "ez az egész" egy egyirányú út, amiből nincs kiszállás, és az út mindkét vége gusztustalan, sötét és igazságtalan. Az út valamelyik végét választani kell, látszólag ellentétesek, de ugyanaz mindkettő.
Ha tehetném, most azonnal "megszüntetném a létezésemet", de ezt még öngyilkossággal sem tudnám elérni; ugyanarra az útra kerülnék vissza, a legelejére. Lényegében nem csak szabad akarat nincsen, de akarat sem. Talán a fizikai determinizmus ezt a jelenséget magyarázta, csak máshogyan...
Úgy érzem ettől a gondolattól megőrülök. Semminek nincs értelme. Enni sem akarok. Semmit. Ki akarok szállni ebből a "játékból".
Ha valakit érdekel, hogy miért "beszélek ilyen arrogánsan" (ahogy szokták azt mondani), vagy csak úgy általában miért ilyen elbäszott ez a szöveg, azoknak: INTP vagyok. I 99%, túlzás nélkül.
válasza: válasza:Én megértelek kérdező.
Nagyon röviden összefoglalva az életem:
Nagyon rossz "gyerekkor" .Alacsony ocsmány ronda külső + betegségek.Mindig szerencsétlenség.Csoróság.Én már olyan vagyok mint egy kiszáradt beteg öreg fa ami bármikor kidölhet.Semmi értelem nincsen az életemnek.
válasza: válasza: válasza:Én én már rég elvesztettem a reményt, csak én ezzel a régi személyiségemet is elvesztettem.
Nem hisztizek, nem vagyok depressziós, a talpamra állok és eltaposom azt aki engem taposott el.
Nehéz elmondani azt a gondolatot amiért én erőssé váltam mentálisan és nem egy hisztis emberré...
Annyira kedves ember voltam, és mégis kib.sztak velem, úgy sajnáltam magamat.
Csak magadat szivatod azzal hogy depressziós vagy. Ha boldog vagy tegyél érte, és tedd magad azzá. Te döntöd el, hogy sírsz vagy nevetsz.
válasza:Hasonlóképpen érzek, és az a helyzet, hogy csak itt a gyakorikérdéseken is marha sok hozzánk hasonló srác van. Nem tudom mit lehetne tenni, talán összefogni? Valahol indítani egy fórumot, és esetleg akik közel laknak egymáshoz, azok személyesen is találkozhatnának, megosztanák tapasztalataikat, vagy akármi. Persze ez sohasem fog megvalósulni.
Én személy szerint azt vettem észre, hogy a sopánkodás, és a várjuk a nagy semmit tényleg nem vezet semmire. De mivel abban az állapotban, amiben te is vagy, nehéz kiverekednie magát az embernek, ezért kis léptekkel kell kezdeni. Esetleg valami sportot találni magának, sétálás, futás, biciklizés, aztán később, konditerem, streetworkout, funkcionális tréningek, ha már összeszedte magát az ember. De nem feltétlen a sporttal lehet csak kezdeni, mondjuk egy olyan munkahelyet választani, ahol soha az életbe nem gondolta volna az ember, hogy ő ezt képes lenne elvégezni. Vagy csak szimplán sokat járni emberek közé, belvárosban séta, üzletek, akármi. Aztán lehet magasabb célokat kitűzni. Tudom milyen nehéz ez, én is a legalján vagyok.
válasza:"Ha nem baj, én is megpróbálom
Van célom és van irányom
Van más, van alternatíva"
válasza:Elvesztettétek a reményt? Ennél nagyobb butaságot még nem hallottam.Amiben ti őrlődtök az a céltalanság,bolyongás a nagy világban aminek igen..ez a hatása,amit most tapasztaltok.De az élet sokkal többet tartogat mint amit jelenleg láttok.Mindenkinek vannak problémái,mindenkinek van egy saját kis világa ott legbelül ahová szeret elzárkozni..azt kell jól meggondolni,kinek nyitunk ajtót mikor kopogtat és meddig engedjük be.
Kedves kérdező és a többiek..igen is van szabad akarat.De döntesz az ügyben,ki akarsz lenni,mit akarsz az élettől és ha ezekre tudsz válaszolni.A remény veled van.Egyszerűen csak képzelj el magadnak egy világot,amiben úgy érzed boldog lennél..aztán határozd el hogy bármi történjék is,Te megvalósítod.Boldog lehetsz,csak akarnod kell!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!