Más is úgy van vele, hogy gyűlöli a fiatal hedonista élvhajhászást?
Ha valaki meglát egy szép szerelmes párt, ahogy szenvedélyesen csókolóznak, akkor általában ez a véleménye: "Óh, de szépek/fiatalok így együtt.". Amit én gondolok magamban: "Hogy pusztulnék meg ebben a pillanatban, hogy nekem sosem lehet részem ilyen élményben". Ez csak egy példa a sok közül. Egy két lábon járó "grumpy cat" vagyok. Ez teljes egészében annak köszönhető, hogy serdülőkorban semmit nem fejlődtem, megmaradtam egy vékony, alacsony nyikhaj gyereknek, akinek sosem lesz esélye, hogy klasszikus értelemben véve csajozzon. Mikor látom, hogy a korombeliek (az idősebb sikeres férfiakról nem is beszélve), milyen magabiztossággal, milyen szenvedéllyel beszélgetnek más érett csajokkal - akik annyival fejlettebbek, hogy akár még a kisöccsük is lehetnék, ha nem lenne borostám - akkor egy mérhetetlen irigység és fájdalom tölti el a lelkemet. Az ebből eredő önbizalomhiány miatt a szórakozás, az éjszakai élet természetesen nem jöhet szóba, mert olyan feszült és gátlásos vagyok a kinézetem miatt, hogy képtelen lennék laza lenni. Amikor megnézek egy buliról készült felvételt (Balaton Sound, yacht party), ahol fiatalok rázzák magukat és dorbézolnak, akkor csak ennyit gondolok magamban: "B******ok meg, én is ilyen jól érezném magamat a bőrömben ha nem néznék így ki és nektek csak megszületni volt nehéz!"
Azt amúgy is észrevettem már, hogy a magasabb pasiknak sokkal jobban áll, ahogy félrészegen "dobálják" magukat tánc közben. Én meg egyszerűen bénán és idétlennek néznék ki. Tényleg nagyon sajnálom, hogy így elbánt velem az élet, az anyatermészet, mert 10-15 centivel magasabban és 15 kilóval nehezebben sokkal nagyobb önbizalmam lenne az élet bármely területén. Ehelyett meg nem telik el úgy egy nap, hogy ne jutna eszembe, hogy még nem volt barátnőm, nem buliztam egy szenvedélyeset, nem voltam még másnapos és nem éltem úgy, ahogy kellett volna. Ráadásul nem is vagyok az az elveszett lázadó kis könyvmoly géniusz, aki a sérelmekből erőt merítve elhatározza, hogy gazdag lesz, 2 diplomát szerez és 30-n túl majd pénzzel megszerzi mindazt, amit fiatalon nem sikerült. Szóval ez sem opció, hiszen a tanulmányaimra is hatással van az önbizalomhiányom és ez a lelki őrlődésem.
Igen, én sem vagyok az a kifejezetten bulis alkat, de itt leginkább az önbizalmaddal van a baj. Sok alacsony, nem olyan előnyös külsejű srácot ismerek, akik simán buliznak, és még barátnőjük is volt. :) Tudom, hogy a gátlások feloldása nem megy egy-kettőre, és az is lehet, hogy amúgy se vagy az a kiköpött szociális pillangó, de ha elhiszed, hogy te is csak ugyanolyan vagy, mint bármelyik másik ember (se több, se kevesebb), sokkal könnyebb lesz minden.
De tényleg, az önbizalom mindennek a kulcsa.
És amúgy se kell mindenkinek Soundon ráznia magát.
170 cm nem gáz, hízni, izmosodni meg mindig lehet.
Nagyon jó, hogy ennyire tudatos vagy az önbizalomhiányoddal szemben, és látod, hogyan bénít meg.
Azoknak az embereknek, akiknek szerinted csak megszületni volt nehéz, szintén van ezer meg egy problémája, csak épp nem a magasságával például... ahány ember, annyi sors, hiába szép valaki, lehet az élete egy romhalmaz, vagy tele kudarccal, szenvedéssel. Ne hasonlítgasd magad másokhoz és ne gondolj ilyeneket bulizó emberek láttán: azok a jelenetek semmit nem mondanak egy emberről.
Te még szerencsés is vagy, mert tudsz tenni a bajod ellen: menj el egy dietetikushoz és szedj fel pár kilót, sportolj. Nőni nem fogsz, de a 170 centivel semmi baj nincs, nem kirívó.
Tedd a fejedben helyre a dolgokat azáltal, hogy a testeddel teszel némi jót, és figyelmeztesd magad arra, ha ilyen fiatalokat látsz, nem tudhatod, valóban olyan-e az életük, hogy cserélnél velük. Biztos vagyok benne, hogy tudsz olyan sorsot, amivel nem cserélnél.
Rossz helyre helyezted a fókuszt az életedben. A szerelem és siker útjában nem a termeted áll, hanem ez az iszonyatos keserűség, ami valószínűleg minden mozdulatodból, pillantásodból árad. Az emberek veszik ezt. Ezt gyűrd le, ne azon pörögj, aminek már mindegy.
Amúgy nő vagyok, 26 éves, és négy éve volt egy párom, aki 5 centivel volt alacsonyabb nálam. Olyan kisugárzása volt, hogy ez két pillanatig nem volt akadály. :)
Szerintem itt más lehet a probléma. Eleve a 170cm egyáltalán nem mondható kirívóan alacsonynak. Hízni meg szinte bárki tud, ahogyan eljárhatsz konditerembe is erősödni. Vagy streetworkout. Ha meg kölyök arcod van, annak csak örülhetsz. Inkább lennél egy kopaszodó huszonéves, aki kinéz negyvennek? Hidd el ez csak egyre jobb lesz.
Én 176cm és 78kg. Jelenleg futok mint az állat, hogy olyan 68-70kg lefogyjak. Soha nem gondoltam ez idáig az életemben, hogy jaj én alacsony vagyok és de jó lenne egy kicsit magasnak lenni. Eleve nagyon sok olyan nő van, aki tőlem jóval alacsonyabb, másban meg miben akadályozna a magasság?
Viszont a mondanivalód első részét nagyon is megtudom érteni. Abszolút soha nem volt problémám a külsőmmel, soha nem gondoltam úgy magamra, hogy ronda vagyok. Mégis hosszú évek óta egyedül vagyok, már azt se tudom milyen egy ölelés, nem még egy csók. Rendkívül rossz érzés, ráadásul nem is vagyok sikeres az életben. Ezáltal gátlásaim is vannak. Én is nagyon szívesen buliznék, utaznék, túráznék, de egyedül? És mindig is azt láttam magam körül, hogy gyakorlatilag bármilyen tulajdonságú, külsejű ember talál magának párt, sok esetben nem is akármilyet, csak én maradok mindig egyedül. Rendkívül padlóra tud ez vágni. Főleg mikor sportolni, vagy mozizni egyedül megyek. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!