Az normális, hogy 22 évesen nem találom önmagam és úgy érzem, hogy volna még mit tanulni a világról? Illetve olyan érzés is van bennem, hogy nagyon keveset tapasztaltam?

Hát persze,hogy normális.

Rengeteg dolgot fogsz tanulni és tapasztani!

Csak most kezdődik,az eddigiek még semmik!

Nem normális, de emberek nagyja haláláig ezt érzi.

Ennyi idős korra már bőven lehet annyit tanulni amit elégnek érzünk, még ha csak sok felszínes halvány fogalmakból áll. De persze ehhez jó körülmény is kell.., nem véletlen emberek nagyjának fogalma sincs világról s nem is tudja.

Tapasztalás, mert nem fejlődtél még eleget, így lelked kevesli tapasztalásokat miközben telnek évek.

Gondolkozz többet életeden, egész hozzáállásról s számító dolgokra vágyásról szól.

Írj ha kell segítség.

Érthető és normális az, ha sokan úgy érzik, nagyon keveset tapasztaltak a világhoz képest, mert ez így is van. DE szerintem ez pl. nem vonhatja maga után azt, hogy nem értékeled az eddigi tapasztalataidat, mert talán ez olyan mintha nem azokra támaszkodnál, hanem olyan ismeretlen dolgok után markolásznál, amik talán távol állnak tőled. Az, hogy felismered a létezésüket, az rendben, de miattuk nem kell elveszítsd magad, vagy feledésbe merüljön az, amit eddig tanultál.

Én úgy fogom fel még a tapasztalatéhséggel is, hogy az életemnek van egy vezérfonala, és aköré tevődik minden, ahhoz adom hozzá újra és újra a tanultakat. Ez teszi rendbe bennem a dolgokat, szerintem, mintha mindenek-mellett lenne valami erővonala, lényege.