Hosszú évek zárkózottságából hogyan tudnék kitörni?
Soha, egy percig sem gondoltam, hogy jó egyedül. Mindig is utáltam egyedül lenni, nem vagyok az a személy, aki undorodik és megkeseredett a többi embertől, és legszívesebben elbújna a világ elől. Csak valamiért az elmúlt évek így jöttek össze, ami sokszor kínkeserves érzés volt, főleg a párkapcsolat hiánya. Nagyjából az elmúlt 7 év telt így, de ebből leginkább az elmúlt 3 év volt az, amit mondhatni teljesen egyedül, barátok, párkapcsolat nélkül töltöttem. Nagyjából ezek az évek semmiből sem álltak. Munkahely váltások mert fél évnél tovább alig tudtam megmaradni, és mindig meg volt bennem, hátha a következő munkahelyen bekerülök egy jó társaságba, és persze a munkanélküliség. Otthon filmezés, sorozatnézés, olvasás, videojáték, és internetezés. Sokszor eljártam futni, sétálgatni, konditerembe, hátha kialakul valami. Utazgattam is. Mindhiába. Mintha valamiféle átok ülne rajtam, vagy csak simán ez a sorsom. Ami szintén durva, hogy mindenütt csak olyan emberekkel akadtam össze, akiknek már eleve volt párjuk, tehát még az a érzés is totál kiveszett belőlem, hogy valakiért érezzek valamit, a minimális esélyt sem láttam senkiben, hogy esetleg a jövőbeli barátnőm legyen. Még az interneten lévő beszélgetések is totál kivesztek. Facebookom nincs, őszintén kicsit szégyelleném is, ha valami régi ismerős rám írna, és tudná hogy milyen állapotban vagyok, meg nagyon fel se tudok semmit se mutatni, az évek alatt még egy nyavalyás kép sem készült róla, de ki is készített volna? :( Ami még szintén értelmetlen számomra hogy körülöttem, volt barátok, osztálytársa, ismerősök mindenkinek van párja, teljesen mindegy hogy néznek ki, kövérek, soványok, milyen a természetük, személyiségük, találtak maguknak párt. Így biztos bennem van a hiba, csak tudnám hogy mi az?
De hogy a kérdés lényegére térjek. Egy zárkózott ember, aki elszokott a társalgástól, de az igénye nagyon meglenne rá, hogy tudna ismerkedni, barátkozni? Szórakozóhely szöveggel senki ne jöjjön, nagyon jól tudom hogy nem lehet ilyen helyeken ismerkedni. Internet is gyakorlatilag útvesztő, mindig levelezés pár üzenet után abbaszakad, fórumokon meg nagyon nincsenek nők sem, és ezeken a helyeken nem is akarnak az emberek semmit. Facebook meg a szokásos mizu, hogy vagy stb. mondatoknál tovább alig lehet jutni. Társkeresőkön meg inkább az idősebb korosztály van, vagy pedig nagyon nagy a távolság.
Konkrétan kezdek beleőrülni a magányba, napjaim már csak a nagy semmivel történnek, és semmilyen élvezet nincs az életemben. Ez nem pillanatnyi hangulatingadozás, mint írtam évek óta fenn áll, és úgy érzem kezdek bedilizni. Főleg úgy, hogy még a miden napos beszélgetések hiányoznak az életemből, nem még egy párkapcsolat. Rohadtul nem vagyok egy öngyilkossági párti, semmi értelmét nem láttam soha, de újabban másra már nem nagyon tudok gondolni. :(
válasza:Ez a hulladék elküldte az üzenetem már az elején!! Miért?!!? És akkor ne legyek ideges! Szóval!!
"nem vagyok az a személy, aki undorodik és megkeseredett a többi embertől, és legszívesebben elbújna a világ elől."
Én pont ilyen vagyok. És tudod miért? Azért, mert sok barátom volt és sok embert ismertem és tudom, hogy milyenek az emberek. Gyűlölök élni, mert ez a világ nem nekem való és sín alá feküdnék, amiért nem teszem, az a családom. Mint mindig, most is a másikat húzom magam elé, őt fontosabbnak tartom és tudom, hogy milyen hatással lenne a szüleimre az, ha megtudják: öngyilkos lettem. Ezért nem leszek az, ettől függetlenül teszek érte, hogy valami elpattanjon bennem. Én magányra vágyom, még nem teljesen, de nekem az lesz, ugyanis nem lehet barátnőm soha, mivel Ausztriában élek és nem beszélek németül, így iskolát nem tudok elvégezni, tehát megyek olyan munkahelyre, mint mondjuk a McDonald's, aztán ennyi, ha az van, akkor már csak egy ház kell és ledolgozom az életem. Semmi álmom nincs, semmi tervem, semmi célom, mert ez az élet, ez a világ egy hulladék nekem. És ez miért alakult ki bennem? Megismertem az embereket. Úgyhogy én csak annyit mondok neked, hogy mivel úgyse fogsz rám hallgatni, csak egy részét fogadd meg a tanácsomnak; ne is próbálj barátkozni senkivel, csak 1-2 emberrel. Ne akarj közösségbe kerülni, csak a rossz fog kisülni. 1-2 igaz barátot találj és kész. Kapcsolat? Hát, ahhoz nem értek, mint mondtam, egyedül fogok élni, de ha tanácsot kell adjak, akkor maradj annál, amit csináltál eddig is, hogy eljársz hazulról. Sok sikert és kitartást!
Üdvözlet!
válasza:*sínre/vonat alá.
Látod, már ez sem megy...
válasza:Hobbid van?
Amúgy lehet, hogy hülyeséget mondok, de szerintem baromi egyszerű a megoldás. Olyan hobbit keress, amit társaságban is lehet, vagy kell űzni és úgy majd fogsz új emberekkel találkozni. Ha valakikkel pedig jobban összehaverkodsz, akkor ők be fognak mutatni az ilyen-olyan ismerősöknek, rokonoknak, stb... ott pedig garantáltan lesznek kedves, aranyos szingli lányok.
Gyakorlatilag így lehet a legjobban és legkönnyebben ismerkedni.
Ja, és ha már öngyilkosságon gondolkodsz, akkor az azt jelenti, hogy súlyos a depressziód és nem ártana egy szakember is. Mert így lehet, hogy nem fog menni az a hobbikeresés..
Sűrített Levegő:
Nekem nem kéne 1-2 barát, elég lenne 1 is, sőt tovább megyek, elég lenne egy barátnő, akivel mindent megtudnék beszélni, és mindenhova kettesben tudnánk menni. Ennyire vágynék többre nem.
Gyakorlatilag én is csak csalódtam az emberekben, rengeteget idegeskedtem miattuk, de én egyedül nem tudnék élni, nem megy. Vagyis hát valamennyire mégis, hisz az elmúlt éveket így éltem le, csak gyötrődve. Nekem ez az egész odáig fajult, hogy ma is hányingerrel keltem és sírhatnékom van. És tudom senki nem fog ide jönni megvigasztalni, vagy csak egy jó szót is szólni, magamban kell lenyelnem a dolgokat, és bizakodva, hogy talán nem így kelek fel, ilyen hangulatban.
#6
Sajnos nem igazán, eljárok futni, jelenleg ennyi. De a pályára is ilyen 40+ nők, férfiak járnak, egyszer nem láttam még fiatalt sportolni itt a környéken. A foci, kosár, és hasonló sportok meg soha nem érdekeltek. Nem tudom milyen hobbit kellene választanom, de tudom hogy nagyon hiányzik egy érdeklődési kör az életemből. Az ilyen könyvek, videojáték meg szerintem nem igazi hobbi, sokat nem lehet velük kezdeni.
Öngyilkos biztos soha nem leszek, de szakemberhez sem szeretnék fordulni, nem bízom az orvosokban, úgyis csak én tudom megoldani a saját gondjaimat
válasza:Szia Kedves Kérdező!
Megértem a problémád, sokáig én is ezzel küzdöttem, és néha még most is előjön. Ha nincs ellenedre, szívesen beszélgetnék veled.
válasza:Én is ilyen voltam mindig is, nehéz ha az embernek nincsenek barátai vagy akármi számíthat.. Semmi ilyen kb. Tudom mert ugyanez a helyzet nálam is,és még menni se tud az ember sehova se mert nincs kivel. Egyedül meg annyira nem látom értelmét, jó ha megtudod osztani valakivel,úgy gondolom:)
Semmiképp se szabad hagyni,hogy belerokkanj ebbe.. Muszáj erősnek lennünk , nem adhatjuk fel.. Akármi is van, meg az a legegyszerűbb.
Sport.. bármi ami érdekel és leköt.. Ami boldoggá tesz, és kikapcsolja az agyadat..
Egyszerűen kell,hogy az ember mindenbe még a legkilátástalanabb dologba is meglássa a szépet.. Ezekbe kell ragaszkodni és kapaszkodni. Vagy a szeretteinkbe. Nincs veled semmi baj se.. Ki kell tőrni. Marha nehéz barátságokat is kötni, pláne így random meg látatlanba de a lehetőség adott, akkor élj vele.^^
Akár itt is.
Nyugodtan írhattok ide is.
22/L/L
Metamorphozis:
az ide írogató magányos emberek jó nagy része nem akar ismerkedni, sok emberrel váltottam már üzenetet, még a hajlandóság sem volt meg bennük csupán némi beszélgetésre. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!