Normális, ha csak magammal tudom "megbeszélni" a problémáimat?

Egyszerűen azt érzem, hogy senki sem kíváncsi rám... Valahogy most minden összejött, kisebb-nagyobb bajok, de nagyon megviselnek. Amikor esetleg belekezdenék, hogy kiadjam ezeket a barátaimnak, akkor vagy azt látom, hogy beszélek a barátnőmhöz, de rám se hederít, nyomkodja a telefonját, és chatel a barátjával. Vagy másik esetben ha chaten érzékeltetem, hogy valami nem oké, és szándékoznék beszélni róla, akkor küldenek max. egy :( fejet, és ezzel el is megy a kedvem attól, hogy bármit is kiadjak magamból nekik.

Helyette inkább sírok egyet a szobámban, megpróbálom magammal megtárgyalni a dolgokat belül... Csak nem tudom, hogy ez milyen szintig egészséges.

Szüleimmel jó a kapcsolatom, sok mindent megosztok velük. De vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudok velük megbeszélni... és nem akarom, hogy ennyire gyengének lássanak.

Teljesen egyedül érzem magam, és nem tudom mit csinálok rosszul. Mi erre a megoldás? 18L