Normális az, hogy nincs 1 barátnőm se? Nincsen kivel pletykálnom és megbeszélni a problémáimat. Mit tegyek?

Okosat mondani sajnos nem tudok, csak azt, hogy ugyanez a problémám. Amíg egyetemre jártam, nagy társasági életet éltem (nagyon társaságkedvelő, bulizós nő lennék) aztán hazaköltöztem a szülővárosomba, ahol a gimi alatt is nagyon magányos voltam. Azt hittem, megváltoztam, lesznek barátaim... Hát, nincsenek. Pont olyan magányos vagyok, mint voltam 17 évesen.

Csak az anyám van, meg a férjem. De a férjemmel nem lehet olyan dolgokról beszélgetni, mint egy nővel. Meg aztán hova menjünk mindig csak ketten? Még bowlingozni sem olyan kettesben, mint négyasben vagy hatosban. Elmondhatatlanul hiányzik egy társaság, és néhány csajszi, akivel néha meginnánk együtt egy kávét, meginnánk egy pohár bort.

Sokat próbálkoztam, mindenféle embereknél. Aztán észrevettem, hogy csak én hivogatom őket. Szar érzés.

Mára feladtam. Ebben a városban nekem soha nem lesznek barátaim.