Aki hasonló helyzetben van, mit gondoltok, megállnátok a helyetek egy ilyenben, ha igen, bírnátok is idegekkel?

Tehát a helyzet: eléggé extrovertált voltam/vagyok, régen egyetlen barátom sem volt, így mindig egyedül voltam, ma is nagyon sok olyan hobbym van, amit egyedül csinálok, és időről időre (gyakrabban, mint egy normális embernek) rohadt nagy szükségét érzem annak, hogy egyedül lehessek. Nem mintha nem szeretném a barátaimat, családomat, nem szeretnék velük lenni, de szükségem van egyedüllétre, gondolom, ennyire hozzászoktam.

Nyárra tervezek egy stoppolós, couchsurfinges (kanapészörfözés, ha valaki így ismeri) utazást. Nem ismerősökkel indulnék, de szeretnék minél többet szerezni az úton. Azt tudom, hogy a stoppolás, surfölés része menne, de annyit még nem fejlődtem, hogy csak úgy spontán tudjak vadidegenekkel hosszútávú kapcsolatot kialakítani (pár percig elbeszélgetek velük, de utána elfelejtjük egymást, megy ki merre akar).

Na, most a kérdés az, hogy aki hasonló helyzetben van/volt, vagy el tudja képzelni, mit gondol, neki menne egy ilyen utazás? Ha igen, hiányozna-e az egyedüllét, vagy ennyi időre kibírná?

(Arról nem kérek kommentet, hogy milyen módokon fognak megerőszakolni, megölni, vagy mennyiért fogják eladni a vesémet, most nem ezt kérdeztem).