Hikikomori vagyok, (magányos, bentulos), vajon miért van ez? Tobb alant

VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ EZ OLYAN UNALMAS HOGY NEM BÍRTAM KI HOGY NE ÍRJAM LEEE HOGY EZ MENNYIRE UNALMAAAS, TE IS TUDOOD A VÁLAASZT!!!!

nem tudok aludni bocsesz :(

ez nem mérges kiabálás volt, hanem inkább fura torz lassúú beszéd, oké? :)

igaziból kedves vagyok és ciki cuki de legfőképpen hülye..na jó ha nem akarsz unatkozni elviszlek egy buliba XD az animéket én is bírom...az álmatlanságot viszont neeeem -.- VÁÁÁÁÁ

az életed eddigi eseményei, beléd ivódott negatív és pozitív impulzusok, érzetek melyek bizonyos dolgokat kellemesnek, másokat pedig frusztrálónak láttatnak, éreztetnek veled. Mindenkiben idővel alakul csak mi miként viszonyul az életteréhez, ami ugye megint csak sok dolog függvényében válik azzá ami....szó mi szó koporsóba a "mi lett volna ha" kezdetű kérdésekkel. Az vagy aki vagy, a lényeg hogy megelégedsz e vele...és hogy ha nem teszel e ellene, vagy ha az, amivel nem elégedsz meg az a társadalom hibáiban keresendő keressd a kiskapukat.ott vannak , vállalj melót otthonról. Írj ha van időd, ahelyett hogy egész nap kockulnál, vagy csak ahelyett hogy pár órával tovább kockulnál..szóval dönts...

A lényeg hogy ismerd fel magadban mit akarsz, és szerezd meg, vagy csak igyekezz, könnyű mondani tudom, de nem hiába klisé a dolog :/

errefelé így megy, egyébként én otthonról melózok, van egy saját kis birodalmam, hozzám hasonló fura havejaim ... a pénzem nem sok és álom se jön a szememre sűrűn de vigyorgok nap hosszat, mert van aki nevetessen még akkor is ha egyedül vagyok... szóóval fejben dől el az egész, klisé ez is naná ..még zárásul egyet- az eredmény az út híján lehet csak egy darab kavics o.o

Egyszer festettük a lakást, megéheztünk és nem volt kedvünk átöltözni, hát lementünk a boltba, szutyok tréningbe és szakadt idétlen mintás pulcsiba, fehér festékkel körbekenve. Paráztam, hogy mi lesz ebből, biztos be fog majd valaki szólni. Nézelődtem jobbra-balra, vártam a kritikát, de senki ránk se nézett. Komolyan. Akkor jöttem rá, hogy az emberek nagy ívben tojnak a másikra. Megfelelni, kiöltözni? Minek?

Egyszer futás közben elestem és nekirepültem csípővel egy kapu kiálló bejáratának. Nem tudtam felkelni, csak feküdtem a földön. Arra jött egy öregasszony, átlépett rajtam és megkérdezte. Részeg a kislány? Fú, úgy elöntött a düh. Az ilyen minek szólal meg? Ennyit a segítőkészségről.

Legtöbben saját magukkal vannak elfoglalva. Körül se néznek.

Látok néha nagyon ronda, nagyszájú nőt vagy férfit ordítani a buszon, vagy az utcán. Nincs gátlása, nincs önkritikája, nem járt iskolába sem, és nem vágja hogy mekkora ostobaságot beszél.

Az ilyeneknél biztos hogy ezer milliószor többet érsz, még így látatlanban is, és ezek vígan élnek, ezek meg vannak győződve róla, hogy tökéletesek.

Nagyon elcseszett világban élünk.