Engem miért nem lehet szeretni? Van még valaki úgy mint én?

Engem senki nem szeret, még az anyám se. Apám meg nincs is. Egyetlen unokatesóm van, aki szintén nem foglalkozik velem, és ennyi az egész család. Szóval csak én, meg anyám, aki utál, folyton csak orditani tud velem, és végülis igaza van hogy utál. Én is utálom magam, meghalnék, csak ez nem olyan könnyű. Már én sem tudom elviselni saját magamat, azt hogy élek. Miért nem lehet szeretni engem?

Senki nem foglalkozik velem, aki mégis az csak azért hogy csesztessen. Nem vagyok annyámal annyira kedves, de ő soha nem beszél, mindig csak ordibál, és néha felidegesít és csúnyákat mondok neki, de én nem akarom, csak nem bírom elviselni az orditását, és ezért néha mondok valamit amit nem kéne. Barátaim nincsenek, egész nap egyedül vagyok itthon, ki se megyek az utcára már, mert senkit nem érdeklek. Egyszer nagyon beteg voltam, egy hónapig nem mentem suliba, és amikor beléptem a terembe, az egyik gyerek mingyárt mondta, hogy senkinek nem hiányoztam. Pedig velük mindig próbálok kedves lenni, vagy legalábbis semmi csúnyát nem mondok nekik és ha valamire megkérnek, azt szívessen megcsinálom, ha nem csicskáztatni akarnak.

Még tavaly próbáltak barátkozni velem, de annyira külömbözök tőlük, hogy inkább hagytuk az egészet. Szóval szó szerint senkim nincsen. Én ezt már nem bírom sokáig. Most megint több mint egy hétig nem voltam iskolában, és szerdán már biztos megyek, de szerintem senkinek felsem tűnt, hogy nem voltam, és az sem hogy ott leszek. Mit csinálljak? Ha ezt így folytatom az egész életemet leélhetem egyedül, vagy ameddig élek, már biztos nem sok van vissza.