Mégis mi bajom van?
Nem tudnám pontosan leírni amit érzek,de néha komolyan megijedek magamtól. Először is attól tartok van egy kis mazochista hajlamom. Nem csak testileg szeretek magamban kárt tenni-egyenlőre apró károkat,nem akarom hogy elfajuljon-hanem lelkileg is élvezem ha fáj. Vagyis egyszerre rohadt szarul vagyok másrészt mégis örülök ha megbántanak.
A másik pedig ez a rohadt magány. Nem mindig jön elő csak néha és ilyenkor azt érzem,hogy rossz helyen vagyok. Nem hiszek az előző életben és szeretem a családomat mégis néha nem érzem magamat itthon. Már-már betegesen vonz az 1900-as évek eleje,a kastélyok és a régebbi kultúra. Mintha az lenne az én világom. Ez lehet csak valami hülyeség mert rengeteg ezekben a korokban játszódó filmet nézek,de attól komolyan félek hogy nagyobb kárt teszek majd magamban.
Mit tudnék tenni meg egyáltalán mi bajom van?
válasza:Ha folyamatosan realizálod helyzetedet s lehetséges kimeneteleket, megakadályozhatod jövőbeli magadban kár okozást.
Hinni nem kell benne. Gravitációs erőben sem hiszek, még is működik. De szerintem nem emiatt vonzanak 1900as évekbeli dolgok.
Ha e technikában segítség kell, írj.
válasza:A filmkészítő sem élt abban a korban. Csak a saját képzelőereje teszi olyanná a filmet amilyen.
A film az nem az 1900-as években játszódik, hanem a mában!
A baj az hogy túlszakosodik a gondolkodásod, az agyad. De ez nem betegség, nem is zavar, csak egy puszta oxigénhiányos állapot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!