Mi bajom van? Nem akarok párt, de mégis? (kissé hosszú)

Nos, 19 éves vagyok, és evésproblémákból most lábalok ki (bulémiás jellegű, kajafüggőség, binge eating). Ennek köszönhetően híztam is 10kilót, ami még jobban hazavágta az önbizalmam, főleg hogy kicsi korom óta testképzavarom van. Nagyon sokáig erre a mentális betegségre támaszkodtam, ez volt az egyetlen társam. Viszont amióta jobban lettem (saját erőmből + pszichológus), rájöttem, hogy sokkal több lehetőségem van a kajáláson túl. Még rajtam van az a plusz kiló,amitől viszont meg akarok szabadulni. Főleg azért, mert jobban akarom érezni magam a bőrömben.

Viszont...most elkezdtem beszélgetni egy sráccal, és úgy tűnik, hogy kedvel is, mármint többet is akarna tőlem. Én is kedvelem, viszont az önbizalomhiány miatt nem merek pasik felé közeledni. Sose mertem nyitni, ha pedig valaki bepróbálkozott, akkor menekültem, mint a nyúl. Szoktam irigyelni mindenkit, akinek párja van, mert odabújhatnak valakihez, szerethetnek valakit, de nekem egyedül kell maradnom. Ezen pedig kesergek, mert nem érzem igazságosnak. Tudom,elég nagy kétszínűség, de így érzek. Viszont most hogy itt van ez a kedves fiú, megint menekülnék. Félek egy kapcsolattól, félek feladni a "szabadságom". Az is lehet, hogy csak így az elején ijedtem meg, de őt meg nem akarom átverni, hogy esetleg kedvel, azt hiszi, hpogy én is töbebt akarok barátságnál csak azért, mert kedves vagyok vele. Alapvetően egy kedves és viccelődő típus vagyok,főleg írásban. Csak neten beszélgetünk. A valóságban nehezen oldódom.

Köszi, hogy elolvastad és előre is köszönöm a válaszokat!