Magányos vagyok, pedig nincs is okom rá, mit tehetnék?

20 éves egyetemista fiú vagyok. Sok ember van, akikkel nagyon jóban vagyok, és van egy maréknyi, akikkel igazi, mély barátságot ápolunk, és ők mindig ott vannak nekem, mindig eljárunk szórakozni, stb.

Van szerető, nagy családom, akik ugyan kicsit flúgosak, de azért szeretem őket.

Objektíven nézve sok pozitív visszajelzést kapok a külsőmet illetően, szóval azzal sem kéne, hogy legyen probléma; intelligensnek tartom magam, magabiztosnak, stb.

Viszont mégis egyetlen szegmense van az életemnek, ami teljesen üres, az pedig a „szerelem”. Egyszerűen már az is rossz, hogy leírjam ezt a szót, mert úgy érzem, soha nem lesz benne részem. Számtalanszor utasítottak vissza, akik pedig nálam próbálkoznak, biztos, hogy nem jön be az illető, és fogalmam sincs, hogy mit csinálok rosszul.

Keresem, keresem, de azt mondják, ezt nem lehet se keresni, se erőltetni senkivel, akkor talál rám, amikor egyáltalán nem számítok rá – csakhogy én a nap minden percében számítok rá, és nincs semmi, ami elterelné a gondolataimat :( Az összes ismerősöm, aki párkapcsolatban él, mind-mind ugyan azt mondják: véletlenül találkoztunk... csak úgy összefutottunk itt meg ott. Egy ilyennel mit lehet kezdeni, hogy generáljak magamnak egy véletlen egybeesést? A legsz*rabb kedvem közepette is ráerőszakolom magam, hogy elmenjek szórakozni, hogy HÁTHA MA.

Szerintem lassan már depressziós vagyok, néha előfordul mostanában, hogy elbőgöm magam, amikor egyedül vagyok, pedig ezelőtt ilyen SOHA nem fordult elő.

És egyáltalán nem tudom, hogy mit csináljak :/