Miért ilyen nehéz az élet és a felnőtté válás?

A hírhedt "kapunyitási pánik".. A mi generációnk egyik legnagyobb problémája. Véleményem szerint ez a jelenség a téves fogalomértelmezések és hamis elvárások eredménye.

Például sokan azt hiszik, hogy felnőttnek lenni egyet jelent a "fészekből kirepüléssel", a stabil egzisztenciával, a családalapítással. Valójában a felelősségteljes gondolkodást és céltudatosságot jelenti. A látásmódot, ahogy a külvilágot szemléled és megítéled. Ez a szemléletmódváltás automatikusan végbemegy serdülő korban, nem kell aggódni (itt kivétel a komoly szellemi fogyatékossággal születettek [gyengeelméjűség, mentális retardáció, oligofrénia stb]).

Továbbá a gyerekesség nem egyenlő azzal, hogy valaki ténylegesen gyermek. Szerintem kifejezetten pozitív tulajdonság, ha az ember nem vesz mindent túl komolyan és képes felszabadultan, szabad lélekkel élni, és persze nem felejt el játszani.

Szóval röviden, már felnőtt vagy. Ha pedig boldogtalan, az nem azért van, mert még nem nőttél fel. Azt tanácsolom, tegyél egy szívességet magadnak: felejtsd el a magad felé támasztott elvárásaidat, ne próbáld megváltoztatni magad. Csak keress valamit ami örömet okoz és foglalkozz vele sokat. Ehhez semmi másra nincs szükséged, csak nyitott, széles látókörre. Fiatal vagy, eddig csak készültél az életre, most kezdhetsz élni.

(25)