Mit csinálljak?

Ez is egy életforma, amit én is űzők már egy ideje. :)

A felesleges energiát és időt inkább olyan dolgokra fordítom ami érdekel. Ezt összepárosítod a fantáziával már is egy jó pofa dolgo(ka)t lehet, kihozni. :)

Pl.: informatikai tudás + kütyük/eszközök = okos otthon :)

Ez is olyan, hogy miben vagy jó. Van egy ismerősöm, aki ugyanígy egyedül él + dolgozik. Egyébként: fény és villamosmérnök. Azaz állat a saját házát behuzalozta vagy 40km-nyi elektromos kábellel.

2 emeletnyi belmagas nappaliban a plafon tele van pislákoló ledekkel. Sötétben rohadt jól mutat. :)

A világítás és elektronika nem ad szeretet és törődést sajnos :(

Kellenek a barátok, a szerelem és emberi kapcsolatok szerintem.

#3. vagyok

Én úgy tartom, hogy ha környezeteddel és magaddal nem törődsz, akkor hogy akarsz törődni másokkal? Ha másokkal nem tudsz törődni, akkor mi oka másnak veled törődni/segíteni?

Mikor még egyetemista voltam lakótársaim csukott ajtó mögött tengette az életét. Mikor mentem boltba, mindig megkérdeztem, hogy kell-e valami. Vagy mikor megbontottam egy nagyobb zacsit (lásd: csokit, ropit), mindig megkínáltam a többieket. Hátha. Attól függetlenül, hogy már 100x visszautasította udvariasan, mivel kitudja mikor fogadja el.

Amit adsz, azt kapsz.

Igaz, ez kicsit manipulatív :) mivel akkor ők fognak igényt érezni, hogy tőlem kérdezik meg, hogy kell-e valami. Kérek-e valamit.

Ugyanezt csinálom kb. mindenhol. Generálom a tartozásokat. Legyen ez szívesség vagy kedvesség. Ugye? :) Ha veled jól bánnak, te miért bánnál vele rosszul?

És egy jó olvasmány.

Könyv: Hallgass a szívedre! (Andrew Matthews)

Ú, én megnézném azt a nappalit. Lehet, hogy magányos vagyok?

Amúgy nem értek egyet azzal, hogy ha te nem teszel semmit másokért, akkor nem is várhatsz el. Ha így működne a világ, akkor a vakok nem lennének átkísérve az úton, vagy nem adományoznának beteg gyerekeknek. A segítségnyújtásnak belső késztetésnek kell lennie.