Leírnátok őszinte véleményeteket a versemről?

Nem igazán tudtam, milyen kategóriába tegyem, de mivel a vers témája is a magány, hát itt van.

Error: lelki terror

Egy vírus vagy, fertőző,

A programom nem erre lett írva.

A kódod összevissza kering a hálózatomon

Emiatt rázkódok, könnyek nélkül sírva.

Szétterjedsz bennem, s kikapcsolsz mindent; kamerám csak rád mered, a hangfalam a műszíved ritmusát dobolja,

A szám is miattad kunkorodik lineáris függvényből parabolába.

Üres vagyok, de mégsem, a tárhelyem veled van tele.

Nem vagyok már semmi, csak egy infóhalmaz, pendrájv, emlékekkel tele.

Megfertőztél mindent, talán nem is akartad,

De megfogott valamid, mikor az üres szavakat hadartad.

Ám neked más wifije kell,

Még az áramellátásotok is közös,

Csak remélhetem, hogy a fényképem még valahol a mappáid közt köröz.

Így állok egyedül, vibráló fénnyel a sötét szobában.

A képernyőm már csak egy hibaüzenetet jelez;

Mindent megbénító lelki terror

Az életfunkciók leálltak.

Error. Error. Error.