Rettegek mi lesz akkor?

Se barát, se barátnő, se rokon, senki. Így alakult, senkit nem hibáztatok. Csak a szüleim vannak nekem jóban, rosszban mellettem állnak, segítenek. Csak sajnos telnek az évek, mindkettőjük 70 felett és rettegek attól, hogy egyszer majd nem lesznek mi lesz velem. Eléggé magamnak való vagyok, de azért nem zárkózom el az emberek elöl, inkább ők tartanak unalmasnak, nem is alaptalanul nem okolom őket. És mégis rettegek mi lesz ha egyedül maradok ki fog akkor mellém állni segíteni a bajban, ha beteg leszek ki nyitja rám az ajtót, ki hoz egy pohár vizet. Sokszor már arra is gondolok, hogy ha nem lesznek a szüleim inkább elmenekülök én is ebből a világból.

Van itt olyan aki hasonló cipőben jár, esetleg túlélte a szülei elmúlását és nincs senkije hogy állja meg a helyét egyedül?