Miért érzem úgy, hogy nincs már szükségem emberekre?

Egy jó idelye magányos vagyok, először szörnyű volt. Nagyon szenvedtem, minden este sírtam nem bírtam elviselni magamat. Utána telt az idő és beletörődtem, nem voltam jól, csak megtanultam így létezni. Most már 1 év után odáig jutottam, hogy úgy érzem az emberek csak leépítenek. Ők ébresztik fel bennem, azokat a gondolatokat hogy milyen hasztalan vagyok, hogy nem normális így élni, emberi kapcsolatok nélkül. Szar egyedül, de közel se lenne olyan rossz ha nem vágnák a pofámba mindennap, hogy hogy bírsz így élni? Mintha elveszteném önmagamat, ha a közelembe kerülnek az emberek.