Mit tegyek, ha segítségre van szükségem, de mindenkinek csak nyűg vagyok?

és most hány éves vagy? Egyébként keress valakit, aki meghallgat és segít. a legkézenfekvőbb a pszichológus lenne. A szüleidet pedig nem értem meg, mert ez igenis probléma.

Ha szeretnél, írj nekem priviben hátha segíthetek (de nem vagyok pszichológus)

Az öngyilkosságnak pedig semmi értelme nem lenne. Fiatal vagy és még annyi minden áll előtted az életben. Ezernyi szép dolog!ez biztos

Szia! Nem tudom, a szüleid hogy gondolják azt, hogy majd kinövöd, ha már 11 éves korod óta tart a dolog. Ha kérdezhetem, mennyi vagy most? A barátaidhoz próbáltál már úgy odamenni - csak kérdezem - hogy "figyelj, beszélhetnénk? Nagyon fontos lenne!" Talán így belemennének, még ha nem is tudnának hosszan válaszolni, azért meghallgatnának. Lehet, hogy azért nem szeretnek érzelmekről beszélni, mert úgy érzik, nem tudnának mit mondani rá. Próbálhatnál új helyen barátkozni (szakkörök, például) ahol lehet, hogy lesznek olyan barátaid ha nem is azonnal, hát idővel, akik szívesen meghallgatnak és válaszolnak majd.

De mint az első írta, a pszichológus segítene a legtöbbet. Az iskolákban van általában iskolapszichológus. Igaz, ezt is meg kéne beszélned előtte a szüleiddel, de őt talán könnyebben megengednék, főleg, ha előtte beszélnének erről az ofőddel (azért írom ezt, mert gondolom, még iskolás vagy, ne haragudj, ha tévedek). Ez személyes, de én anyumnak pölö ofó javasolta a sulipszichológust, hogy ne legyek olyan "nyuszi" (nem ide illő történet) és meggondolta.

Egyébként, bár én sem vagyok pszichológus, de még csak felnőtt sem, szívesen meghallgatnálak vagy akár beszélgetnék veled tovább is. Egyébként GYKn ismerkedni sem rossz, nekem innen származik egy nagyon jó barátom (-: (Most nem magamat reklámoztam, általánosságban véve írom.)

2-es vagyok, a legeslegfontosabbat kihagytam:

Az öngyilkosságot felejtsd el! Tényleg számtalan örömét megtapasztalod és megláthatod az életnek. Élményeket, eseményeket, érzelmeket, hogy konkrétumokat ne említsek. Ha szeretnéd, ragadhatok ki párat, ami (számomra! Más cipőjében nem járok) annak számít és fontossá/széppé teszi.

Igen, igen.. :). Egy másik válaszhoz írtam hogy keres egy magányos (nincs párja) felnőtett aki ismeri a szüleidet.

Jól el lehet lenni velük. :)