Úgy fest, hogy nem menekülhettek a magány elől, mindig egyedül maradok. Nem harcolhatok a sorsom ellen?

Valakinek értékes vagy, aki jobban ismer téged, mint te magadat. Az evolúcióban hiszel, amely szerint egy olyan bonyolult lény, mint te, vagy én, a véletlenek sorozataként jött létre. Ehhez nagyobb hit kell, mint elhinni azt, hogy valaki megteremtett téged, és fontos vagy neki ;)

Én megismertem Istent, én is elég magamnak való voltam, de Ő megváltoztatott engem (még most is van rajtam mit formálni), és Ő egy igazi támasz az életemben. Emellett lettek barátaim is, társam is, aminek nagyon örülök és ez nagy ajándék nekem, de semmi sem ér fel azzal, hogy Istent megismertem és igazi, élő kapcsolatom lehet vele. Csak bátorítani tudlak, hogy kezdd el keresni Istent, neki terve van az életeddel, nem véletlenül alkotott, és sokkal több vagy, mint sejtek együttese. Ha keresed Őt, biztos, hogy meg is találod.

Ismerek egy srácot, aki hasonló helyzetben volt, kilátástalannak látta az életét, és eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. Ekkor meglátott egy plakátot az egyetemen, ahová járt, ami egy előadásra szóló meghívó volt Teremtés vagy evolúció címmel. Ő ugyan az evolúcióban hitt, de gondolta, hogy mielőtt öngyilkos lesz, ad egy esélyt Istennek, elmegy erre az előadásra. És ott, azon az előadáson találkozott Istennel, felismerte, hogy addig hazugságban hitt, mert Isten valóság.

Kívánom, hogy te is átéld ugyanezt. Ez nem egy kitalált történet, a srácot én már azután ismertem meg, hogy Istent megismerte. Azóta már felesége, gyerekei vannak, és nem bánta meg a döntését.