A magány egyenlő a rossz élettel?
19 éves vagyok. Kb. 2 éve nem találkoztam egy ismerősömmel sem. Egy évet az iskola elhagyása után itthin töltöttem, eljárni csak boltba, vagy hivatalos ügyeket intézni jártam el. Rá következő egy éve pesig dolgozom, de az egy év alatt itt sem alakítottam ki baráti kört magamnak. Régebben, mindig úgy volt, hogy reggel suli, suli után meg egyböl haza, még pénteken, vagy szünet előtti utolsó nap sem mentem iskola után sehova. Szünetekben meg mégúgy sem. Soha nem jártam koncerten, buliba, szórakozóhelyeken és ez nem is vonz, lehet, hogy egy részt a tömegiszonyom miatt. Mikor még voltak, haverokkal se jártam el soha sehova, se bandázgatni, se lógni se semmi. Lánnyal a boltosokon, hivatalos személyeken kívűl csak úgy személyesen kb. 5 éve beszéltem utoljára, de neten is kb másfél éve. Még soha nem volt barátnőm, nem szexeltem, még csókot se kaptam soha, de még csak egy ölelést sem.
Nem mintha ez engem annyira zavarna, csak mindenhonnan azt kapom, hogy ha egyedül élek, akkor nem lesz jó életem. Ez igaz? Mert ha olyan barátokkal veszem körbe magam, akik lehet nekem jópofiznak, de a hátam mögött lenéznek akkor azzal mit értem el? Mert ne mondja nekem senki, hogy nincs olyan ember, aki ne csinálna ilyet.
Én lényegében teljesen egyedül tervezem az életem. Kamionsoför akarok lenni, szeretnék egy házat, egy erdős hegyes vidéken, távol a mai világ mocskaitól. De félek, hogy ez az emberi ösztön tönkre fogja ezt tenni. Ki tudnám irtani valahogy ezt, hogy ne vágyjak társaság után?
Az elmúlt két évben rájöttem, hogy barátokra nincs szükségem. Nem szándékosan vágyom rá, hanem emberi természetemnél fogva, és ez nem jó.
Amit szeretnék az egy barátnő, de azzal kapcsolatban olyan sok és irreális elvárásaim vannak, hogy az sosem lesz.
"Mert ha olyan barátokkal veszem körbe magam, akik lehet nekem jópofiznak, de a hátam mögött lenéznek akkor azzal mit értem el? "
Hát így ezzel nem sokat érhetsz el, valóban. De az emberek kíváncsiak és pletykásak, nehéz diszkrét barátra lelni. Sokszor azért pletykálnak az emberek, mert szimplán unatkoznak és ezzel akarnak egy kis színt csempészni az életükbe.
Megsúgom, hogy én is, és párom is 21 évesen veszítettük el a szüzességünket, szóval 19 évesen még nem vagy lekésve semmiről.
Ez nem feltétlen igaz, hogy ha egyedül élsz, akkor nem lesz jó életed, mert szingliként is lehet teljes életet élni, pláne, ha olyan típusú ember vagy, aki magányos alkat, szeret félrevonulni, annak kész kínszenvedés párral együtt élni és "elviselni" egymást.
Sok egyedülálló ismerősöm van, és nem tűnnek boldogtalannak. Csak arra figyelj, hogy azért ne vond ki magad teljesen az emberek társaságából, mert attól előbb-utóbb bekattanhat az ember. A szinglik sem emberkerülők, csak nem élnek párkapcsolatban, nagy különbség.
Kiirtani azt, hogy egyáltalán ne vágyj társaságra, nem fog menni, mert az ember alapvetően társas lény, de lehet ám úgy társaságban lenni, hogy időszakosan találkozol emberekkel, családtagjaiddal, ismerősökkel, akkor kicsit feltöltődsz emberi kapcsolatokból, majd megint járhatsz újra magányos utakon.
A kamionsofőri meló teljesen jó munka, ha szeretsz új tájakat felfedezni, és irtózol az irodai melóktól. Párom is sokat kamionozott, nem a pénz, hanem a világlátás miatt. Csak nagyon oda kell figyelni, mert hajtják a főnökök a sofőröket, sok a baleset a kialvatlanság miatt.
Esetlen mehetnétek négykezesben, csak ahhoz jó sofőrtárs kell, aki hasonlóan gondolkodik pl. tisztaságról (mert ha te pl. szereted magad körül a rendet, kamionos társad meg nem,, akkor ebből vérre menő viták lesznek, mert szűk helyen pláne kiéleződnek a helyzetek.
Az a baj, hogy én rühellem azokat a dolgokat amiket a tömeg csinal, ilyen a koncert, a buli, a kocsma. Nem akarok én is tömeg ember lenni. Nem iszok alkoholt, nem cigizek, szóval semmi helyem bulikban, kocsmákban, koncerteken.
Jol meg voltam ezalatt a 2 év alatt egyedül, mert ha társaságfüggő lennék, akkor ez nem így lett volna.
A kamionozást nem négykezesben akarom, persze azt nem én döntöm el.
Én rendmániás vagyok.
Pl a szobámban nincs polc, nincs éjjeli szekrény, nincs olyan szekrény amin polcok, azon pedig csecse-becsék vannak, amik fogják a port.
Köszönöm a válaszokat, én is így gondolom, hogy jó lesz ez így nekem. :)
Én szeretek egyedül lenni, sőt szinte mindig is egyedül voltam. Én csak azt utálom, amikor az ismerősök/barátok néznek lesajnálóna, hogy "de szar lehet neked", "nem rossz egyedül?", "nem unatkozol?" stb...holott ez nem így van.
Tényleg, egy társasági, kapcsolatfüggő embernek biztos rossz egyedül, de nekem nem, és ezt nem értik meg, el sem tudják képzelni...
akkor is sz@r az életed ha 100e-et keresel, nincs új építésű, hitelmentes családi házad, nem nyaralsz havonta Horvátországban, és nincs 10 milliós autód!
Néz kevesebb tv-t, sz@rd lea társadalom elvárását és egyből nyugodt és boldog életed lesz.
Akinek meg nem tetszik a te életed, az bekaphatja!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!