Lesznek így valaha haverjaim meg barátnőm?

Az a helyzet, hogy sokáig nem jártam sehova azokon a helyeken kívül ahova kötelező volt menni (pl iskola) De érettségi után is kb 3 évig csak itthon ültem. Addig se voltam nagy haverkodós de azóta még visszahúzódottabb lettem... Megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem tudom már, hogy mit is kell az emberekkel csinálni... Meg az az igazság, hogy az elmúlt pár évben elég sok rossz dolog történt velem ami miatt még rosszabb lett minden... Aztán tavaly előtt tavasszal elég egyedül éreztem magam ezért úgy döntöttem, hogy ideje lenne legalább egy barátnőt keresni. Azóta néha eljárkálok többnyire koncertekre de egyáltalán nem jutottam előrébb... Tavaly előtt a szomszédos falunapon az egyik haverom (a kettőből) bemutatott pár embernek de hiába csak ott álltam és nem tudtam szóba állni velük... Meg most nyáron volt a faluban egy ilyen lim lom rendezvény a faluban. Igazából már oda sem akartam menni de aztán gondoltam lenézek hátha lehet régi osztálytársakkal beszélgetni. Nos igen! Ott volt az egyik akivel általános suliban viszonylag jóban voltunk. Még oda is köszönt. de hiába! Ott álltam megint magamban és nem tudtam mit kezdeni egyikükkel sem... Igazából már megint úgy vagyok vele, hogy nincs semmi kedvem sehova se menni mert úgy érzem tök felesleges. Elmegyek meghallgatom a koncertet iszok néhány sört aztán jövök haza... Ennek így nincs semmi értelme... Az a baj, hogy ha itthon vagyok akkor itthon nem érzem magam jól ha koncerten vagyok akkor meg ott (az emberek között...) Már odáig jutottam, hogy nyár elején volt a közelben egy motoros találkozó ahol volt néhány koncert (egy igazán nagy nevű banda is eljött akik ráadásul a kedvencem) Sokáig úgy volt, hogy hú de jó lesz elmenni már csak azért is mert jó sokan lesznek. Ahogy közeledett az időpont egyre rosszabbul éreztem magam. Nem vicc! Amikor már ott volt, hogy készülődni kellet egyszerűen remegtem ideges voltam hányingerem volt csak azért mert önszántamból emberek közé akartam menni. Amikor utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy mégse megyek úgy megkönnyebbültem mintha kb kiderült volna, hogy mégsem vagyok leukémiás... Azóta nem is voltam sehol a falubeli rendezvényt kivéve de onnan is eljöttem egy fél óra múlva mert mindenki tök jól elvolt csak én feszengtem ott magamban... Most hétvégén lenne itt nem messze egy két napos fesztivál ahol csak az én kedvenc zenei műfajom les hallható. Igazából oda is csak azért mennék mert tavaly leszólított egy srác (sajnos pesti) aki látta hogy ott állok tök egyedül és szerinte ez igy nincs rendben (azóta sem akarom elhinni, hogy vannak még ilyen rendes arcok...) Bemutatott pár haverjának (sajnos egy környékbelivel sem ismerkedtem meg közelebről.) Az elején nem nagyon ment a kommunikáció de ahogy egyre több időt töltöttem velük velük és egyre jobban feloldóttam a végén meg már tök jól eldumálgattunk mindenféléről. Most is készülök de ennek ellenére nem nagyon tudom, hogy elmenjek-e? Szerintetek így érdemes próbálkoznom?