20 éves vagyok, nincsenek barátaim, sose volt barátnőm. Hogy törhetnék ki ebből?

Nézd én nagyon sokban olyan vagyok mint te, én is szeretem a magányt, a csendet meg a nyugalmat. Én régebben iskola után volt rá példa hogy haverokkal elmentünk valamerre, lógásom is volt már amiről félig a helyi tömegközlekedési vállalat tehet de én is hibás vagyok mert simán beérhettem volna az első óra felére de úgy voltam vele egy haverral ha már így alakult akkor üssük el az időt a maradék 25-30 percbe.

De én ugyan akkor ritkán és keveset jártam el itthonról főleg bulizni, de volt rá példa hogy elmentem erre arra. Én nekem sem volt barátnőm, én is voltam már elnyomva és egyedül is voltam már, közösségben. Én igaz nehezen nyitó típus vagyok, de akivel már kialakul egy kapcsolat vagy valami beszélgetés, már egyből jól összebarátkozunk. Én nekem sem volt munkám jó fél évig amikor megszűnt a viszonyom az előző helyemen de amint találtam igaz nehezen de összebarátkoztam ott emberekkel és szépen lassan ki alakult egy jó közösség, igaz 23 éves létemre a 40-50 éves korosztállyal barátkozok valahogy így jött össze de nem zavar mert én is kb ilyen érett vagyok, nem állítom hogy tökéletes vagyok, mert tudom hogy nem vagyok az, de én mindent megteszek ami tőlem telik.

Barátnőm nincs, sosem volt, igaz a külsőm egyenesen taszító volt és emiatt az öltözködésem is hagyjuk milyen volt, de megtudtam változni, ésa lányok jobban néznek rám, iga még most is kesergek mert semmi komoly nincs, de annyit barátkozok már kínomba lányokkal hogy szinte már csak lányokkal beszélek, sokan jól kijönnek velem, de egyikből sem lett semmi komoly.

Én is elvagyok a magányba sokáig azt hittem jó ez így, de rájöttem hogy nem így van mert hiányzik már nekem az a sok dolog amire egy embernek szüksége van, főleg a szeretetre és szerelemre. Az elnyomás megoldható de hosszú távon káros, és előbb utóbb kirobban belőled ami következményekkel járhat.

Én azt mondom kezdj el ismerkedni, bemutatkozás, kis beszélgetés, hidd el ha meglesz az összhang és előjönnek a témák hamar lesznek barátaid, csak fel a fejjel.

Csajozásba nem tudok segíteni mert én sem vagyok sajnos az a nagy csaj mágnes és emiatt én is kivagyok akadva hogy senkim nincs még és nem is volt, nem is csókolóztam, egyedül az összebújás az ami megvolt egy nagyon jó lány barátommal de sajnos vele is megszakadt a kapcsolat mert túlságosan meghülyült az új baráti társaságába.

Sorstársaim. :'D Mindez miért pont velünk?!:)

Most nem is írnék semmit legszívesebben magamról, mert már leírtatok. De nekem is abból álltak az iskolás éveim, hogy suli után szinte csak a gépet nyomtam. Így utólag hiába mondom magamnak (mert bánt ám a dolog), hogy másképp kellett volna csinálni, mert a jelenlegi énem sem tudta még megoldani az emögött rejtőző problémákat. Kövezzen meg aki nem lát belém. :/

Sulit kijárva pedig kezdődött a totál magány és itthonlét, meló nuku. Végül is megedzi ez az embert nem?:) Legalábbis ott ahol gyenge.

Arra jutottam, hogy az ebből való kitörésnek csak egyetlen gátja van, önmagam. Mert magamat vagyok képtelen rávenni azokra a dolgokra, amik esélyt adhatnának a kapcsolatteremtésre. Ha ez menne akkor sínen lennék. Bár csak az én példámnál fogva tudok tanácsot adni sajnos.

Szintén szerettem volna én már szabadulni ezektől a "szükségletektől", Simsben is csak az utamban álltak. Egyenlőre ennyi, ha valaki esetleg beszélgetne akkor írjon nyugodtan, talán lesz valaki a közelben. :)

20f