Depresszioban élek az öngyilkosságot fontolgatom hogyan oldjam meg?

Az öngyilkossági gondolatok csak a depresszió tünetei. Ha tudsz beszélni a lelki dolgaidról az már egy fontos lépés ahhoz, hogy meg is oldjad őket.

Szia! Hát én is zárkózott ember vagyok, nem nagyon járok sehová, legalább is nagyon ritkán.Szeretek egyedül lenni, a barátokról meg csak annyit, hogy nagyon-nagyon ritka az, hogy olyan barátot találjunk, akire totálisan számíthatunk bármiben. Vannak olyanok akikről csak azt hisszük, hogy barátok, vannak olyanok, akiket mi szeretnénk, ha barátkozna velünk és vannak olyanok akik barátok, de csak felszínesen azok. Művészlélek vagyok én is, mint Te, ezért vagyunk zárkózottabbak a kelleténél. Veled ellentétben optimista vagyok és nagyon is hiszek ISTENBEN, bár nem gyakorlom a vallást.Nehezen találtam meg az oda vezető utat, sok évbe telt. Aki jó verset ír mint Te, nem szabadna szégyellnie magát ezért! (Versíró vagyok magam is). Szeretném, ha büszke lennél magadra ezért!!! Nem olyan rossz a világ, mint amilyennek érzed vagy látod! Mindenkinek lehet és van mélypont az életében, kinek rövidebb, kinek hosszabb ez az idő, de néha kell, hogy újra fel lehessen állni, mert a remény hal meg utoljára!!!!!!!!!!! Mindig jön egy újabb nap, amikor javíthatsz, vagy jobbá teheted a napjaid. Újrakezdhetsz mindent! Kezdhetnéd azzal, hagy akiket ismersz, mosolyogj rájuk többet, figyeld meg a változásukat. Tudom, még kezdetnek is nehéz, de egy idő után, már Te fogsz tanácsot adni Nekik és "irigyelni" fognak, hogy valójában milyen jó fej vagy!!!!! :-)

Szia! Nem mondtam , hogy bárkiben, vagy bármiben is hinned kellene. Az egyetlen akiben hinned kell, az Te magad vagy!!! Nem kell álarcot felvenned ahhoz, hogy mosolyogni tudj. Nem "bájvigyorognod" kell, csak magadat adnod, nem kell sztárnak lenned ehhez. Szerintem Te nagyon jó fej vagy, csak egy idő után már elkezdted a negatívot magadból másokra vetíteni. Nekem is volt ilyen időszakom, tudom mi ez!!!

Szia! Azt hittem én is régen, hogy senki nem gondolja komolyan, ha jót is mondott, hogy komolyan mondja. Mindenki szemében én voltam a kedves, a bájos, a "de rendes vagy". Untam és utáltam! Úgy éreztem, hogy ezzel csak lenéznek, semmibe vesznek, átnéznek rajtam és hülyének éreztem magam tőle, ezért visszavonulót fújtam és kerülni kezdtem az embereket, mert azt hittem, hogy ezzel megvédem magam mindenki "hülye" beszólásától. A versek voltak az egyedüli vigaszaim, majd elkezdtem figyelni az emberek gesztusait, mire, milyen helyzetekben, hogy reagálnak, ez lehetett bárhol és bárki. Sokat tanultam belőle, mert rájöttem, hogy amikor azt gondoltam, hogy az én életem "nyomorúságos", az Övéké még jobban annak látszott és ez így volt a közelemben élőkkel is. Egyszer csak azt kezdtem tapasztalni, hogy azt mondják de szerencsés vagyok sokféle témában, sajnálták magukat, meghallgattam Őket, de nem engedtem, hogy rám ragasszák a terhüket, a rossz hangulatukat. Tanulhatunk mások hibájából is, de ezt nem kell, hogy lássák rajtunk. Utáltam az embereket régen, mindig jöttek a tanácsaikkal meg a kioktatásukkal, gyűlöltem ezt. Ma nem utálom, elfogadom Őket, sokakat szeretek is nagyon, megpróbálom megérteni, hogy mi miért van. Magamba is rendet kellett tennem, talán bennem is volt hiba, így utólag volt is és biztos van is, csak mindenki a saját igazát véli a legjobbnak. Nem ítélkezek senki felett, én sem szeretném, ha valaki pálcát törne felettem. Még mindig keresem magam én is, de próbálkozom, gyakorlom folyamatosan, még akkor is, ha úgy érzem, hogy "kicsit szűk a világ nekem", de azt gondolom, hogy egy "művész" lelkileg mindig magasabb szinteken jár, mint aki nem az. Gondold végig, ha sok mindenre rosszul vagy inkább sehogy sem reagálsz, még jobban bezárod magad a saját börtönödbe, mert igenis, miért ne lehetnél Te nagyon jó fej és kedves, vagy jó humorú (nem nevetséges!!!!). El kell fogadni, hogy az embereknek lehet és van véleménye rólad, de csak Te rajtad áll, ezt hogy kezeled, hisz Neked is van másokról véleményed. Légy önmagad, formáld magad. Adj hangot a verseidnek!!! Azt írod:"Fakó lett az életem... Semmit sem várok már istenem..." Ha nem hinnél benne, nem azt írtad volna, hogy "istenem". Minden szavadban ott van a remény és a hit. Vágysz rá, akarod!? Hisz a Tiéd! Fakó lett az életed? Színezd ki újra, csak Te, mert csak Te tudhatod mennyi árnyékolás legyen benne. Azt Írtad a bevezetődben, nem látsz értelmet az életben, hát megnyugtatlak, mindennek van értelme. Még annak is, hogy most így érzel, mert most innen lesz szép felállnod és fel is fogsz állni!!! Kezdj valamit a versekkel, mert jó lehetsz benne!!! Hidd már el végre, hogy nincs Veled semmi baj!!!!!!!!!!!! :-( Látod ezt? :-) És ezt? Hát mosolyogj többet, mert minden görbület kijavítható!!!