Hogyan tudnék barátot szerezni?

Amit most írok, ne kötözködésnek vedd, hanem tanácsnak.

Azt írod: "nyáron most ki se mozdultam, általában csak itthon gépezek, de unalmas és kezdem egyedül érezni magam"

Nos, ezzel mindjárt meg is adtad magadnak a választ, hogy miért nincs barátod. Ha otthon gubbasztasz egyedül, akkor úgy igen nehéz lesz barátot "szerezni". Azért tettem idézőjelbe, mert barátot nem szerezni szoktak, hanem kialakul egy átlagos kapcsolatból. Az a helyzet, hogy egy barátságba időt kell fektetni, KOMMUNIKÁLNI, beszélgetni, rámosolyogni,érdeklődni iránta, elmenni olyan helyre, ahol nincs nagy tömeg (pl. egy megbízható valakivel most nagyszerűen lehetne kirándulni az erdőben - ott nincs ennyire meleg és tömeg sincs)

Aztán ... "egyik se tartott 1 hónapnál tovább...hívni meg már nincs ki, megszakadt a kapcsolatom minden ismerősömmel szinte"

Hát, ezt meg kellene vizsgálnod magadban, hogy mi lehet az oka ennek? Persze, ha Te nem érdeklődsz a másik iránt, esetleg mindig csak a saját problémáiddal traktálod, könnyen elmenekülnek az ember mellől. Aztán van olyan, hogy egyoldalú a kapcsolat: mindig csak az egyik hívja a másikat, vagy mindig csak az egyik fizet - ilyenkor is hamar elkopnak az ember mellől...

Próbálj meg nyitni az emberek felé: nem muszáj rögtön ajtóstul rontani a házba :-) Először mosolyogj rá a közértesre vagy a szomszédra, kívánj neki Szép napot: hidd el, magad is jobban fogod érezni magad. Elegyedj beszédbe ismerősökkel, ha azt mondja valaki, suliba jár, kérdezd meg, milyenbe, hányadikba, de ne kényszeredetten, egyszerűen és őszintén.

A kapcsolatépítés időigényes dolog, és még a barátságot is gondozni, ápolni kell :-)

Kb. 25-30 éve tartó barátságunkban a mai napig ötletszerűen meglepem olyan dolgokkal a barátnőmet,( én is nő vagyok) amit megjegyeztem, hogy Ő szeret . Apróságok ezek, de neki is jólesik: pl. egy csomag mandulás nápolyi, stb. Persze emellett nagy dolgokban is segítünk egymásnak :-)

Egy pillanat...

Szóval barátkozni szeretnél. Első válaszoló megkérdezte, hogy barátkoznál-e vele, te pedig azt válaszoltad hogy idegenekkel nem. Nehogy félreérts, nyilván nem azt mondom hogy most minden ajánlatot fogadj el, mert nem ez a szándékom, és ez nyilván nem is jó.

Csak azt szeretném tisztázni, hogy a barátság eleve arról szól hogy idegen embereket ismersz meg, és ha van közös nevezőtök akkor összebarátkoztok. Nem akarlak bántani, de attól hogy te barátkozni akarsz nem fog odateremni neked egy barát. Igen is ki kell mozdulni a konfort-zónából és ismerkedni.

Mivel nincs senkid akivel kimozdulhatnál, nem tudom hogy a nyáron lesz-e erre alkalmad. Az iskolával mi a helyzet?

Én pont ugyan így jártam folyamatosan. :) Legjobb barátnőm, barátnőm akivel együtt laktunk koliban, random emberek a koliban...

De felálltam és mentem tovább. Az élet tele van kihívással, és ha rögtön az elején összetörsz, akkor véged. Tudom hogy nem egyszerű - nekem is kellett pszichológushoz is járnom egy időben -, de akarni kell.

És ha azt mondod barátokat akarsz, akkor önellentmondásba keveredtél. Mert utána azt írtad hogy utálod az embereket. Ha utálnád, nem akarnál barátokat, nemde? :) Gondolkodásban hasonlíthatsz rám. Az én hitem is elveszett régen, és én sem kedvelem az idegeneket, de igenis adok nekik még egy esélyt hogy bebizonyíthassák, megbízhatok bennük. Van amikor sikerül, van amikor nem. De e miatt nem kell letörni.

Ha nekem sikerült továbblépnem (ill. elindulnom), neked is sikerül. Csak ne add fel.