Fájó vágyakkal teli nyughatatlan lélek, tervek között tévelyeg a céltalan végtelenbe?
Kitudja miért,tán a sors bánt el velem vagy oly gonosz volt előző életem..hogy most e nyomorúság lett a méltó érdemem.
Jobbá tenném ha tudnám,de akadály akadályt követ..átugrok egyet,s már ott a következő,sehol sincs megálló vagy pihenő.Szívem mint vízimalom kereke szüntelenül forgatja a túlcsorduló vágyaim.Mennék messzire,távol a hegyekbe,hallgatnám a fák panaszait,a szabadságtól örvendező madarak dalát..Együtt sírnék a felhőkkel,versenyre kelnék a széllel és nevetve terülnék el a fűben,boldogságtól megrészegülten néznék fel az égre. De hogy ki lenne társam? Ó..hát a jó öreg magány! Ki más,ki oly hűséges és önzetlen?!
Kipróbálnék mindent mit lehet,nem ám a tudatmósító szereket és a hangos zenét...mert azoktól kíváncsi lelkem elretten.Annál inkább vonz az örömteli éj,ahol szavak helyett csak két forró test beszél...akkor aztán odaadhatnám mi bensőmben lakik,szeretetem lángja világítaná be a szobát...ami ne hidd hogy állandó viszonzást vár..csak csöppnyi törődést..Azt sem bánnám ha többet utána nem látnám a kalandort,ki aznap este még nekem kalapolt.Hisz én is mennék tovább,vár rám az ismeretlen..de oly gyáva vagyok,az Istenemre!
15 évet töltök már a földön..mégis úgyérzem életem maga a börtön...cellatársam bár kellemes társaság,de lehet nem jutok ki innen soha már..Túl sok a kötelesség,a szerepjáték..hogy gyűlölt személy szemébe nézzek..inkább világgá mennék,egyedül...a végtelenbe.
Mondjátok mit tehetnék hogy gyávaságom mint nyúl elszaladjon,hogy merjem tenni mire vágyok,hogy úgy éljek ahogy nekem tetszik?
Én erre a költői írásra, verses egyvelegre gondoltam.
Nem tudom mi ez, de nagyon idegesítő volt olvasnom. A lényeget viszont kivettem belőle. Miért nem rögtön ezzel kezdted? :)
Mi akadályoz abban, hogy boldog légy? Mert ez nem derül ki ebből a regényből :)
Neharagudj,emiatt a "regény" miatt..utólag én is megbántam hogy így írtam ki a kérdést,csak hát megszoktam hogy a gondolataim ilyen módon fejtem ki.
A témára térve úgyérzem minden velem szemben áll,a származásom,a családom,a környezetem..olyan mintha lehúzna valami a mélybe és ehhez a felsoroltaknak is köze van.
Mint írtam..nem az átlagos tini élet vonz,valami sokkal tartalmasabbról,élménytelibbről álmodozom..de sosincs lehetőségem arra hogy lépéseket tegyek ennek érdekében,ha mégis..akkor pedig rögtön egy akadályba ütközöm.
15 éves vagyok.
Mindenki különc a maga módján..most mondjam azt hogy igen,más vagyok mint a többiek aztán majd mindenki lehurrog hogy "pff..beképzelt tini,aki azthiszi érettebb,különb mint a többi"?! Az igazság inkább az hogy elég fiatalon tapasztaltam meg az élet nehézségeit és komoly traumát éltem át..emiatt kissé megváltozott a gondolkodásom már akkor "kislányként"...és ezekkel együtt élni,játszani hogy normális tini vagyok..szinte lehetetlen.
A problémádra nem tudok mit mondani sajnos.
Ahogy itt valaki megjegyezte előttem, tényleg nagyon idegesítő volt olvasni az írásod, viszont szerintem tehetséges vagy, ne hagyd abba, de ezt még rengeteget kell gyakorolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!